Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Alexa Károly: Magyar Pannónia (6. rész)
3 Magyar Pannónia (6. rész) Vahot(ék) munkája, a Magyarország és Erdély képekben impozáns, ma is szívet- szemet gyönyörködtető vállalkozás, de ugyancsak bajban lennénk, ha műfaját, sőt műformáját meg kellene határoznunk. Egy biztos: egy kitűnő zsurnaliszta és egy még karakteresebb redaktor szervezi benne a szövegeket, mintegy kiteljesedéseként - de persze azt erősen áthangolva, az aktuális jelenhez igazítva - annak a füzetsorozatnak, amelyet Vahot 1846-ban Magyarföld és népei címen bocsátott ki. Ez a korábbi kezdemény azonban nem csupán egy jeles, de mégis csak második vonalbeli reformkori irodalmár életműve szempontjából érdemel figyelmet, sőt. Egy olyan szellemi érdeklődésnek és ebből következően egy olyan „munkafolyamatnak” a fontos állomása, amely szorosan összefügg a reformkor demokrata patriotizmusával, altruista népbarátságával és a magyar azonosságtudat kimunkálásának teoretikus és folyamatos kinyilvánításának gyakorlatias-politikai igényével. A reformkor - sok minden más mellett - a magyarföldi szociográfia és a néprajz, azaz a szélesebb értelemben vett „magyarságtudomány” elindítója is. A XIX. század eleje óta, de az 1820-as évektől szembeszökően jelentkeznek a magyarföldi tájegységek, talányos eredetű és különös szóejtésű népcsoportok, etnográfiai érdekességek a szépirodalmi művekben, illetve a szaporodó folyóiratokban, különös tekintettel a Tudományos Gyűjteményre.. A nyelv, a táj, az ősiség legendái, a származási hagyomány éppúgy érdekli a vizsgálódókat, mint az ünnepek és a kisnemzeti karakterjegyek. A legerősebb kíváncsiság a palócok és a székelyek felé fordul, hiszen mindkettőben a tősgyökeres magyarságnak valamiféle „paradigmáját” vélik felfedezni, de szó esik a Sárközről, a Csallóközről, könyvecske készül a Göcsejről, emlegetik a sajátos jogállású jászokat stb. És persze állandó élmény mindaz, ami fenséges a magyar tájban, a Kárpátok és az Alföld, vagy elbájolóan szép, mint a Balaton: Tihannyal, Keszthellyel, Füreddel. Itt és ekkortájt formálódnak ki a kistáji szépségeknek és a hozzájuk köthető emberi „valőröknek” azok a stílusjegyei, amelyek majd évtizedek múlva olyan remekléseket hoznak létre, mint Orbán Balázs „Erdélye” vagy Eötvös Károly „Balatonja”. De ekkor születik meg az a „Magyarország metafora” is, amely országunk leltározhatatlan gazdagságát és geopolitikai pozícióját eme naiv azonosítással véli kifejezhetőnek: „Magyarország Európa kitsinyben.” Csap- lovics János, az első teljesnek szánt magyar „népismei” dolgozatban fogalmaz így, pillanatokkal Petőfi és a Elimnusz megszületése előtt, 1822-ben: Ethno- graphiai Értekezés Magyarországról. N. B. Csaplovics érdekes felsőmagyarországi alakja korának, aki ügyvéd (és alkalmi jószágigazgató) létére igazi polihisztorként foglalkozott a geográfiával és a néprajzzal (az etnográfia szó, mint egy tudományág megnevezése az ő leleménye), a joggal és a nyelvészettel, de a méhészkedéssel (A méhtartásnak új, könnyéi és hasznos módja kettős köpiikben), ALEXA KÁROLY 16
