Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Sajó László: 1234
r kihűlnek a friss sütemények a tepsiben ebéd utáni konyhán rácsos lekváros a hájastészták diós mákos kakaós kalácsok de a legjobb a fahéjas kalács diós linzer tetejéről a máz hókifliről porcukor pereg le a kőre nem szólok a gyerekre nőiszeszélyhab szárad a számon piskótatekercsből baracklekvárt kalácsból mazsolát darázsfészek kakaóját kieszem az édes élet kellős közepe kell míg kieszem magam a világból és a száraz végét eldobom az égett szélét egyék a vendégek teli a tepsi patkányok falatoznak arany húslevesben szíve mája a zúzája ki kanalazza ki ezüstkészletből ki válogat ha asztalfőn elszundikált a házigazda vagy csak meghalt ki kaparja el kert végében ki adja szivét a kutyának máját majd a macska cipeli a kerti nyári lakba hol most mozdulatlan minden levél megállt fülledt a dél mozdulatlan a gazda is hol annyi délutánt átaludt most senki nincs kutyája macskája szíve zúzája mája arany húslevesében a nyárnak sz kiégett búzatábla felett a varjak kitett sötét hiányjelek lehúnyja kék szemét a vándor ég ecetfa hűvösében elpihen fel nem kél soha többé az isten a nap kelj fel és árny! a számon ég a szomj ecetfa szomja ecetre és felmászik isten a keresztre mi van most innen jobb a kilátás hát idáig jutottam világ láss ugyan már útszéli krisztus te is hiába jöttél világra hátba támadt isten de végig itt állt a hátad mögött kiáltás szakad ki belőled a sírás isten jövök! tarisznyában kotorász a vándor kitesz kulacsot kalácsot hiányjelet búzatábla felett varjak v v v v v 3 t mellkasom szőrös lábad között az aljnövényzet magasra nőtt le kell kaszálni magok peregnek esőszemek távoli nyílt tengerekre napok peregnek borotvált bőrből érett mitesszerek lövellnek tedd szét a lábad kivánlak utállak még egy gyerek örömére a tíz gyereknek csak szaporodjatok és itt fogtok megrohadni mielőtt végleg eltávoznak a földről az istenek hatalmas hosszan tartó esőzésekkel beleélveznek földanyánk gyönyörre szomjas nedves ölébe óceánba tengerbe nyílt vizen ring reng a föld a bárka emberrrel fűtünk hajókazánba öngyilkos újszülöttek ugranak vízbe nincs aki mentse a bőrét patkánykapitány a fedélzeten hát tedd szét a lábad elélvezek ty eső növények televény pára a tenger a dzsungel félhomálya innen többé nem kél föl a nap hold belesápad a vér kifehérül 12
