Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 5. szám - Csák Gyula: A múlt helyszíne

Gyorsan esteledett. Máskor ez az élet pezsdülését jelezte a szálloda körül, most mindinkább kihalt a környék. Fogyatkoztak az autók a parkolóban, menekültek a szálloda lakói. Más városba, de leginkább más országba, elsősorban a szomszédos Togóba igyekeztek. Végül egyetlen autó maradt, de annak nem volt kereke. Jól ismertük, tudtuk, hogy az éjjeliőr lakik benne. Fegyvere hosszú bambuszaid volt, azzal sétálgatott, időnként pedig hóna alatt szorongatott zsebkendőnyi imaszőnyegére borult és mohamedán istenéhez fohászkodott.

Szobám ablakában könyököltünk s egyszer csak észrevette a tanár úr, hogy eltűnt az éjjeliőr is. Helyette két dögkeselyű szállott a parkoló túlsó oldalán álló pálmafára és ingatták súlyos testüket az ágakon. Talán csak általuk érzett szagok, talán kifinomult ösztönük vezérelte őket ide, nagy lakoma reményében. Nem látszottak türelmetlennek. Tollászkodtak kevéssé, majd kényelmesen elhelyezkedtek és gubbasztottak. Vártak, akárcsak mi.

Magamon végzett, régi megfigyelésem, hogy amikor veszély közeledtét érzem, a tettrekészség nagyfeszültsége száguldozik az idegeimben. Más tevékenységi lehetőség híján figyelmeztettem a tanár urat, hogy bármiképpen alakult a helyzetünk, ne feledje, miszerint még mindig én vagyok a hetid of... Vette a lapot, haptákba vágta magát és harsányan közölte, hogy rendelkezzek vele! Olyan bánatos lettem, akárha valamennyi rokonom egy időpontban történt haláláról értesítettek volna. Őszintén csüggedtté lettem, amikor bevallottam, hogy nincs készségem a parancsoláshoz. Azzal enyhítettem ezt a tényt, hogy túlfejlett morális érzékenységemet jelöltem az okaként.

Vallomásos hangulatomban azt is közöltem vele, hogy hiszek Istenben, de nem hiszem, hogy képes lenne most egyedül segíteni rajtam. Ilyen helyzetekben maga mellé kell vennie társként olyan embereket, mint doktor Bodnár György.

Visszhangzott a szoba patetikussá emelt hangomtól. A tanár úr pedig a végső elképedése jeléül a szokásos nyelvlógatást produkálta.

Valószínűleg így maradtunk volna, vagy az elmebaj egyéb jelei ütköztek volna ki rajtunk, ha nem lép be a nagykövet egy olyan viharlámpával, amit gyerekkoromban akasztottunk a szekér rúdjára.

Pesttel egyeztetve az a döntés született, hogy ideiglenesen át kell költöznünk a nagykövetségre. És ha nem változik a helyzet, másnap el kell hagynunk Ghánát.

Mély álomba zuhantunk a követségen kialakított szálláshelyünkön, de éjféltájban földrengető hangorkánra ébredtünk. Nemsokára megtudtuk, hogy a főváros milliónyi embere egyetlen ordítással üdvözölte a kigyulladó villanyokat.

Nem volt elég fény ahhoz, hogy a politika bugyraiba is bevilágítson. Másnapon az államfő - először a köztársaság történetében - meghirdette a rendkívüli állapotot. Katonaság szállta meg az elektromos központot, azért indult meg ott a munka, de más területeken folytatódott a sztrájk. Bezárták a repülőteret és hírlett, hogy7 lezárják az országhatárt is. Döntés született, hogy7 gépkocsival át kell jutnunk Togo fővárosába, Loméba.

Elhagytuk a kedves, titokzatos és szenvedő Ghánát.

69