Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Varga Virág: Betham tornya
a VARGA VIRÁG Betham tornya Afrikában születtem, egy tehetős kiaja bég és egy keresztény leány fiaként. Ifjúkoromban a matézis és a nyugati orvoslás tanulmányozására indultam Arábiából Parisba. Ahogy egy' nap erdőt jártam, megpillantottam egy keresztre feszített Jézust a fenyőbokrok között: a mögötte lévő tarló végtelenre hívott, és míg a kereszt szögei meglazultak, eszeveszett láng nélküli lobogásba kezdtek a növények, a feszületről lehajló Krisztus megtörölte az arcomat, majd e látványtól elaléltan estem a földre. Magamhoz térvén egy hálószobában a mennyezeten az űrvilág képét láttam fölmázolva, a Galateát, a Larisszát, a najádokat, de még... a Thalasszát is, hisz mily különös az éjszaka, miközben mi ágyban, létünk-kovácsolta álmaink rabjaként vergődünk, ugyanabban a pillanatban égitestek miriádjai röppennek szét a lélegző űrben. Amikor reggel fölébredtem, kinéztem az ablakon; nagy ámulatomra gomoly- gó csődületet láttam a ház körül, de időm sem lévén felocsúdni, egy szobámba lépő szolgáló hívott, hogy' rögvest költsem el ebédemet a ház urával, Aklázzal. Mivel a nap amúgy' is délre hágott, gyomrom pedig ínséggel terhes, mihamarabb szerettem volna feledni a minapi látomást. Asztalhoz ültem, hol nagy csendben költöttük el a bearanyozott sülteket, mártásokat, a fácánkakast, a süldőt, amely' megkoszorúzva nyúlt el az asztalon, mint egy' holt gyermeki cézár.- Idát nem is érdekli - kérdeztem a lakoma végén vendéglátómat-, ki fia volnék, s miként vetett a sors ebbe a várba? - Akláz nagyokat hallgatott, aztán - miután kiitta ónkupájából borának maradékát - ekképp válaszolt:- Mindent tudok rólad, az erdei látomást is én bűvöltem rád, vagy azt hitted csillagod vezetett házamig, végzeted, netán valamelyik halódó Isten? Beláthatod, hogy egyuknek sincs rád gondja, inkább megmutatom váram ékességét, kertemet, s ezáltal le fogsz számolni kicsinyes ábrándjaiddal: Istenről, az akarat korlátozott szabadságáról, mindenről, amiről hitted, hogy a való világhoz általuk közelebb juthatsz - Bár vágytam látni a kertet, s megindultam a vár málló vako- latú folyosóin a hórihorgas Akláz után, ahogy' szűkült a tér körülettük, úgy hajtott ki a félelem szívemben, mert mennyi ágazó között tértünk hol jobbra, hol balra, sok kitérő után, annyi tán az emberi szívben sincs. A falak ütemesen lehelték vissza a hűvöst, hogy' borzadni kezdtem, végül magam sem tudtam a csigalépcsők fölét és alját megjárva, föltérképezetlen tudattal botorkálva grádicsokon, szobákon át (mintha egy gyermek elhajított búgócsigájában forognék), hol végződik a kezdet, s kezdődik a vég. Végül elértünk egy vaspántos ajtóig, melyet a háziúr tárt föl, alighogy' átléptünk rajta, vasdördü- léssel csapódott szorosra ismét. Az ég mint feslett drapéria hajlott alá a kert fölé, cseresznyevirágok szirmai szemerkéltek, a halastó tetején vízililiomok himbálóztak ütemesen, oldalt plu- mérák nyújtották sárgás kely'hüket mint angyali trombiták, égő, őrült pirosa lán55
