Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Mile Zsigmond: Panel (2., befejező rész)
konyhaablakból (stipi-stopi! kiáltottuk, ha elhúzott valami jobb verda...), rövid ideig maradtunk, nem bírtunk feloldódni náluk, pedig szabad volt a terep (szó'ke anyukája állandóan dolgozott), a szőnyegtelen, hézagosán bútorozott lakásnak jellegzetes szaga volt, nem rossz, nem jó, csak jellegzetes, hajában főtt krumplira és gittre emlékeztetett, szó'ke alig tanult, de a kettes-hármast év végére összekalapálta, kedveltem őt, barátok voltunk, ha néha verekedtünk, véletlenül se ütött meg, csak kétvállra fektetett, beletérdelt a muszkáimba és halálra csikizett, de bízni benne teljesen, úgy mint mondjuk a csúcsúban, sose bírtam, a mosolya miatt... mit néző’? nem vagy te intéző! mondta az egyik nyolcadikos hungáriás a fiúvécében, mikor a tükörből meglátta, hogy stírölöm, ahogy a séróját belövi. kirándulj!! miskolc, buda, visegrád, nagymaros és még sok hely vár! (részlet az androinéda őrs naplójából) nem volt kötelező, de illett... apu reggel megfogta a kezem, kiutaztunk trolival a dózsa györgy út sarkára, ott gyülekeztünk apu munkatársaival, toporogtunk, apuék viccet meséltek, sok gyerek jött, julika is, a titkárnő lánya, meglódult a tömeg, magasba emelkedtek a transzparensek, a vörös lobogók és papírzászlócskák, lassan hömpölyögtünk a liget felé, teherautók pöfögtek, platójukon marx-engelsz-lenin kép, a hangszórókból indulózene szólt, időnként bemondtak ezt-azt, minket, a négyes számú építőket is bemondták, mikor a bitóbolondot (így nevezte apu a tanácsköztársaság szobrát) elhagytuk, a dísztribünről integettek a fejesek, ott van a jani bá is, főnök! hajolt apuhoz varga pista művezető, a tömeg tempójához igazodva lépdeltem, hol az égbe szabadult lufikat, hol julika szemét, hol a felvonulók kérték kameráját kerestem, elképzeltem magam este a tévében, a bársonydzsekimben, amint a mikrofonba beszélek, a kék csillagot kértem volna, azt a sedóz felvételt, amit egyszer szilveszterkor sugároztak. csurgassunk egyet, tökikém! mondta apu sörszagút böffentve, a zamek (jász) utcából hazafelé menet (tulipán féri bá lakott ott, agglegény, nála jöttek össze apuék ultizni...), betértünk egy közvécébe, terpeszbe álltunk az olajfal előtt, hamar végeztem, felhúztam a sliccem, apu fütyörészett, még mindig csurgatott, gondoltam, majd csak abbahagyja, de nem, sehogy se bírta abbahagyni, jött a sugár töretlen ívben, habzott, fuldoklott a lefolyó, sehogy se értettem a dolgot, megijedtem, hogy valami baja van apunak, de ő továbbra is fütyörészett, úgyhogy olyan nagy baja nem lehetett... ötezerkétszázas számú Szamuely úttörőcsapat, vigyázz! középre nézz! zászlónak tisz-te-legj! vigyázzba vágtam magam, a dobot néztem, a dobverőt (a csépány lazán, szabályosan fogta), ahogy a bőrön pergett, nagyon tetszett a dobolás, gondoltam, az ünnepély után elkérem a csépánytól a dobot egy kicsit, de addig még legalább negyvenöt perc volt hátra, ötezerkétszázas számú Szamuely úttörőcsapat, kiabálta emi igazgató helyettes asszony, miután igazgató elvtársnak tisztelettel jelentett, pihenj! megereszkedtek a vállak, szék nyikor9
