Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Alexa Károly: Mi az, hogy "pannon"? Mi az, hogy "pannonizmus"? (4. rész)
3 ALEXA KÁROLY Mi az, hogy „pannon"? Mi az, hogy „pannonizmus'7 (4. rész) 5.3. INTERMEZZO Hogy az alábbi szakmai-kollégiális méltánylás hevét magasabbra emeljük, hadd kezdjem így: amikor kezembe vettem a Limes című folyóirat tavalyi utolsó két számát és végigfutottam a tartalomjegyzéken, komolyan megfordult a fejemben, hogy felhagyok a magam pannon-vállalkozásával. A két - kötetnyi - folyóirat szám „anyagának” legalább a fele olyan volt, amit a elkövetkezőkben én is meg- említendőnek-feldalgozandónak-kifejtendőnek ítéltem. A Dunántúli, mint régió, illetve a Dunántídiság, pannonizmus - ez áll a lapok élén, és elmondható, hogy a lehetőségeken belül és önmaguk szűkebb lokális indítékait tekintve valóban teljességre törekedtek a szerkesztők a címek által bejelentett tárgv kifejtésében. A „lehetőségeken belüli teljesség” persze eufémia - elsősorban a megvont tematikai kereteket, valamint a megnyerhető szerzőgárda szakmai irányait, s végül a témák feldolgozottságának állapotát tekintve van érvényessége. A Limest a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára adja ki, a kiadó székhelye Esztergom, a szerkesztőségé Tatabánya. Ezeknek a „lakcímeknek” még a legtágabb „pannon” összefüggésrendszerben is van jelentésük és jelentőségük. Jelesül az, hogy egy dunántúli megye két olyan meghatározó városa ad otthont a vállalkozásnak, amelyeknek egyikét sem jelölnénk meg egy felületes felsorolásban a pannon szellemiség vagy akár a pannon hagyomány meghatározó közegeként. Még a nemzeti közélet egyik legfontosabb állami és vallási centrumát, Esztergomot sem szokás ebben a tekintetben Veszprém vagy Pécs vagy Szombathely vagy Sopron mellett emlegetni, még kevésbé Tatabányát, amely az elmúlt rezsim ipar- és településpolitikai preferenciái ellenére sem tudott integrálódni - ha csak mostanában nem... - abba a szellemi térbe, amit közkeletű szóval pannonnak szoktunk nevezni. Szerencsére a lap szerkesztősége és kiadója ezzel mit sem törődve végzi a dolgát, amelynek együk állomása a tavalyi évet lezáró két impozáns összeállítás. Az „állomás” szót kell használnunk, ugyanis ezek a legutóbbi kiadványok egyr sorozat részei: a közelmúlt éveit olyasféle lapszámok reprezentálják, mint a Székelyföld, az 1956 - európai szemmel, a Nemzeti programok a hosszú 19. században, az Eszak-Erdély vagy a Dél-Felvidék. Láthatni: régiók és történelem, a tér és az idő csomópontjai adják a kutatások tárgyát, és ez a következetes munka nemcsak a történettudományban hoz fontos adalékokat és felismeréseket, hanem - úgy' lehet - korunk nemzetstratégiai eszmélkedéseit is ellát(hat)ja munícióval. Ha egyetlen állítással kellene jellemeznem ezt a mintegy háromszáz oldalnyi szöveget és a majdnem három tucatnyi szerző munkáját, talán azt mondanám, hogy' rokonszenves harmónia valósul meg a tudományos elfogulatlanság és a téma iránti érzelmi elkötelezettség között, ami egy'ben azt is jelenti, hogy' a legfontosabb dolgozatok írói a mai idők folytonosan változó aktualitásait mindig a 89
