Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Szépvizi Balázs: Képeslapok a Kemenesaljáról
meglehetősen romos állapotban szomorúan néz a Kemenes felé. Jellegzetes zöld sisakja 1935-ben készült. Több birtokosa volt: Bakócz Tamás, Erdődy Péter, a Choron család. 1707-ben az osztrákok felgyújtották a falut, de felépülése után virágzó központtá vált. Virágkorát a XVI-XVII. században élte. Mivel főutak kereszteződésénél feküdt, jelentős vásártartó hely volt, mezővárosként tartották számon. Vásáros napokon több tíz kilométeres körzetből hat úton áramlott a nép a községbe. Miután a környéken több kisebb község is vásártartási engedélyt szerzett, és a korábbi fontos kereskedelmi utak is más irányt vettek, a község elvesztette városi rangját és jelentőségét. A XIX. század során zsidók is letelepedtek itt, akiknek száma annyira megnövekedett, hogy a következő században iskolát, zsinagógát is építettek. A községben nyomokban még ma is felfedezhetők a korábbi városias építkezés jelei. A falu közepén áll egy kétszintes, romos épület. Néhány évtizede még raktárként szolgált, de a XIX. században vendégfogadó működött benne. Hozzá kapcsolódik a mi szomorú magyar történelmünk egy emblematikus eseménye, amit kevesen ismernek. 1849. áprilisában osztrák katonák által őrzött szekerek érkeztek az udvarába. A szekereken elfogott forradalmárok utaztak Olmütz felé. Köztük volt három gróf: Batthyány Lajos, Károlyi István és Zelenszky László. Az osztrák kapitány ezt a fogadót választotta éjszakai szálláshelyül. Mikor a környéken híre ment, hogy miféle vendégek érkeztek a faluba, a vidéket forradalmi láz kerítette hatalmába. Hajnalra néhányszáz fős tömeg vette körül a fogadót követelve a rabok szabadonbocsátását. A kapitány azonban elzárkózott a tárgyalásoktól, katonáit sortűzre állította fel, és felkészült az ütközetre. Katona volt ő is. Tudta, hogy kötelességét akár élete árán is teljesítenie kell. A pattanásig feszült helyzetben még tett egy utolsó kísérletet, a felesleges vérontás elkerülése érdekében. Megkérte Batthyányi, hogy próbálja meg távozásra bírni a dühödt tömeget. A miniszterelnök szobája ablakából remegő hangon, megrendültén megköszönte Jánosháza lakosságának „hazafias jóindulatát”, és kérte a forradalmárokat, hogy hagyjanak fel az ostrommal. Tudta, hogy a tömeg kiszabadíthatná őt rabságából, de azt is tudta, hogy később az osztrákok nem kegyelmeznének a falu lakosainak, és eltörölnék a föld színéről is Jánosházát. Ez volt az első magyar miniszterelnök utolsó nyilvános szereplése. A tömeg hallgatva a józan észre feloszlott, a rabok pedig reggel tovább indultak Ausztria felé. Batthyányt az ellene indított felségárulási perben halálra ítélték, és október 6-án 14. vértanúként Pesten kivégezték. • Hát ilyen a Kemenes-táj, ez a kis folyó-völgyi kultúra. Természeti értékek, történelmi emlékek és kulturális hagyaték elegye. Sajátos szellemiség, amit őriznünk, ápolnünk kell. Óvnunk kell, hogy fennmaradjon, és meg kell próbálnunk nekünk is hozzáadni azt ami tőlünk telik, hogy még gazdagabb múltra tekinthessenek vissza azok, akik ezt a vidéket fogják lakni akkor, amikor testünk rég elporladt, és eggyé vált a Kemenes földjével.
