Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Szépvizi Balázs: Képeslapok a Kemenesaljáról

meglehetősen romos állapotban szomorúan néz a Kemenes felé. Jellegzetes zöld sisakja 1935-ben készült. Több birtokosa volt: Bakócz Tamás, Erdődy Péter, a Choron család. 1707-ben az osztrákok felgyújtották a falut, de fel­épülése után virágzó központtá vált. Virágkorát a XVI-XVII. században élte. Mivel főutak kereszteződésénél feküdt, jelentős vásártartó hely volt, mező­városként tartották számon. Vásáros napokon több tíz kilométeres körzetből hat úton áramlott a nép a községbe. Miután a környéken több kisebb község is vásártartási engedélyt szerzett, és a korábbi fontos kereskedelmi utak is más irányt vettek, a község elvesztette városi rangját és jelentőségét. A XIX. század során zsidók is letelepedtek itt, akiknek száma annyira megnövekedett, hogy a következő században iskolát, zsinagógát is építettek. A községben nyomokban még ma is felfedezhetők a korábbi városias építkezés jelei. A falu közepén áll egy kétszintes, romos épület. Néhány évtizede még rak­tárként szolgált, de a XIX. században vendégfogadó működött benne. Hozzá kapcsolódik a mi szomorú magyar történelmünk egy emblematikus eseménye, amit kevesen ismernek. 1849. áprilisában osztrák katonák által őrzött szekerek érkeztek az udvarába. A szekereken elfogott forradalmárok utaztak Olmütz felé. Köztük volt három gróf: Batthyány Lajos, Károlyi István és Zelenszky László. Az osztrák kapitány ezt a fogadót választotta éjszakai szálláshelyül. Mikor a környéken híre ment, hogy miféle vendégek érkeztek a faluba, a vidé­ket forradalmi láz kerítette hatalmába. Hajnalra néhányszáz fős tömeg vette körül a fogadót követelve a rabok szabadonbocsátását. A kapitány azonban elzárkózott a tárgyalásoktól, katonáit sortűzre állította fel, és felkészült az ütközetre. Katona volt ő is. Tudta, hogy kötelességét akár élete árán is teljesí­tenie kell. A pattanásig feszült helyzetben még tett egy utolsó kísérletet, a felesleges vérontás elkerülése érdekében. Megkérte Batthyányi, hogy próbál­ja meg távozásra bírni a dühödt tömeget. A miniszterelnök szobája ablakából remegő hangon, megrendültén megköszönte Jánosháza lakosságának „haza­fias jóindulatát”, és kérte a forradalmárokat, hogy hagyjanak fel az ostrommal. Tudta, hogy a tömeg kiszabadíthatná őt rabságából, de azt is tudta, hogy ké­sőbb az osztrákok nem kegyelmeznének a falu lakosainak, és eltörölnék a föld színéről is Jánosházát. Ez volt az első magyar miniszterelnök utolsó nyilvános szereplése. A tömeg hallgatva a józan észre feloszlott, a rabok pedig reggel tovább indultak Ausztria felé. Batthyányt az ellene indított felségárulási per­ben halálra ítélték, és október 6-án 14. vértanúként Pesten kivégezték. • Hát ilyen a Kemenes-táj, ez a kis folyó-völgyi kultúra. Természeti értékek, történelmi emlékek és kulturális hagyaték elegye. Sajátos szellemiség, amit őriznünk, ápolnünk kell. Óvnunk kell, hogy fennmaradjon, és meg kell pró­bálnunk nekünk is hozzáadni azt ami tőlünk telik, hogy még gazdagabb múlt­ra tekinthessenek vissza azok, akik ezt a vidéket fogják lakni akkor, amikor testünk rég elporladt, és eggyé vált a Kemenes földjével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom