Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Kiss Gy. Csaba: Zvonimir Mrkonjić - Adam Michnik
ezer társával együtt őt is internálták. Szorgalmasan dolgozott az internálótáborban, cikkeit, tanulmányait kicsempészte, ezek az írásai azután odahaza illegális kiadványokban és Nyugaton jelentek meg. A kommunista hatalom végnapjai idején részt vett a kerékasztal-tárgyalásokon, s amikor engedélyt kapott az ellenzék legális napilap kiadására, ő lett a Gazeta Wyborcza (Választási Újság) főszerkesztője. Egymás szavába vágva kezdtünk ott, a Hősök tere mellékén a párbeszédet. Meg-megakadt néha, dadog kissé, de erre szinte nem is figyel az ember, mert mindig fontos, amit mond. Azonnal lényeges dolgokról kezdett beszélni, a magyar helyzetről érezhetően SzDSz-es barátaitól szerezte információit. Nagyon belelendültünk, de talán 15-20 perc múlva már sürgetően nézett rá a társasága. O szerette volna folytatni a beszélgetést, én is akartam még találkozni vele. Megadott egy pesti telefonszámot, hogy' hívjam föl másnap délután 3 és 4 között, még itt lesz egy napig. Jó félórát strázsáltam azután a megadott időpontban egy utcai telefonfülkében (már ez is történelem, hogy' nem volt az embernek odahaza telefonkészüléke!), újra és újra próbálkoztam, de senki nem vette föl a kagylót. Nem tudom, kinek a lakása lehetett. Akkor azt föltételeztem, hogy az SzDSz vezérkarban nem tartották kívánatosnak, hogy' a konkurens párt egyik lengyelül tudó vezetője kicserélje a gondolatait Michnikkel. A demokratikus átalakulás dönt hónapjaiban-éveiben lapja és személye fontos szerepet játszott a lengyel közvélemény alakításában. Képviselő csak rövid ideig volt Michnik, hamarosan belátta, hogy ez nem egyeztethető össze az ország egyik vezető napilapjának főszerkesztői posztjával. Sikerült nagy' hatású orgánumot szerveznie, s erről a tribünről tudott politizálni; szavának mindig fontos súlya volt. Azok közé a véleményformálók közé tartozik, akik nemcsak jól tájékozottak, hanem kiváló ösztönnel érzik, hova kell figyelni. Szinte minden lényeges bel- és külpolitikai kérdésben megszólal, a tőle megszokott műveltséggel és éleslátással. Nem szokott az olvasóknak hízelegni, nemegyszer kellemetlen igazságokat dörgöl honfitársai orra alá. Életeleme a vita, az ellentmondás, a meghökkentés. Lehet egyet nem érteni érveivel, de nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Többször találkoztam vele később nemzetközi és lengyel rendezvényeken. Kérdései, megjegyzései mindig gondolat ébresztők voltak. Genfben egy' szállodai reggelinél azon nevettünk, hogy' mindkettőnk karórája éppen tíz percnyire jár előbbre a pontos időnél. Amiben semmiképpen nem tudtam és nem tudom elfogadni a véleményét, az a kommunista korszak bűneivel való szembenézés kérdése. A diktatúra és a lengyelországi hadiállapot börtöneit megszenvedett Michnik ország-világ előtt jelentette ki, hogy megbocsát Jaruzelski tábornoknak, még vodkázni is elment vele. 1983 decemberében azt írta a börtönből híres levelében a junta belügyminiszterének, Kiszczak tábornoknak, hogy Karácsony estéjén egy' pillanatra jusson eszébe, hogy egyszer számot kell majd adnia tetteiről. Felelnie kell majd a jog megsértésért. A megsértettek és megalázóttak egyszer majd benyújtják a számlát. A számadás, nemcsak Lengyelországban - nálunk is - elmaradt. Es ezért, legalábbis a Kárpátok túloldalán, személyesen Michnik szintén felelős. Mondhatjuk persze, ez volt a békés átmenet ára. A felelősségre vonásról való lemondás volt annak a föltétele, hogy a kommunista diktatúra 54
