Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Jitka Rožňová: A kortárs szlovák irodalomról
I IT K A ROZNOVÁ A kortárs szlovák irodalomról Annak ellenére (vagy éppen azért), mert ennek az előadásnak a témája a kortárs szlovák irodalom, annak sajátosságai, különlegességei, a könyvpiacon betöltött pozíciója éppúgy, mint a helyzete a társadalomban, mint olyanban, fontosnak tartom, hogy beszéljek azokról a jelenségekről, amelyekből az irodalom ered, és amelyek közvetítésével megleli az érvényesülését. Ezek közé tartozik a művészet, művészi párbeszéd, szöveg és alkotó, valamint olvasó a közösen kommunikálók szerepében. A művészet általában feltételez magas szintű alkotói emberi képességeket és készségeket, és mint specifikus alkotói tevékenység a külső és belső állapotok ábrázolására irányul az esztétikai hatás szempontjából. Az alapelemek egységének közvetítésével, amelyek a művészi folyamat, a művészi deklaráció és a szerző műve, érzelmi nyomást gyakorol a befogadóra a szó pozitív és negatív értelmében is. Éppen ez a művészi deklaráció képessége, intenzíven hatni az emberi gondolkodásra, cselekvésre és érzésekre kitolja felhasználhatóságának határait olyan területekre, amelyek az érzelmeket használják ki, mint az egyik alapvető eszközt a kitűzött cél elérésére. Specifikus szerepet tölt be a művészet keretei között az irodalom, amely döntő mértékben járul hozzá az ember személyiségének alakulásához, érze- lemvilágához, kulturális tudatának és világlátásának szélesebb és szűkebb összefüggéseiben történő megnyilvánulásához. Emocionális szerepe mellett az irodalom esztétikai szerepet is játszik, amelyet néhány tényező befolyásol: stilisztikai figurák magasabb intenzitása, szóképek, expresszív kifejezések és hangtani elemek ismétlése, az entrópia és redundancia megfelelő alkalmazása a szövegben, fiktív és álfiktív elemek közötti egyensúly megteremtése, a mű tartalmi felépítése, a tematikus és nyelvi-stilisztikai eszközök egységes rendszerbe történő elrendezése. Az olvasó, mint befogadó bizonyos módon reagál a szerző impulzusaira, a törekvésére, hogy esztétikai élményt váltson ki benne a mű tematikus feldolgozásának közvetítésével, a kompozícióval, a nyelvi-stilisztikai elemek kiválasztásával és hasonlókkal. Az alkotó „én” érvényesíti a szövegben a tapasztalati tőkét, elrendezi azt az ontológiai, kommunikációs, szöveges egységben, általa kinyilvánítja az álláspontját, művészi szándékát, a világhoz való viszonyát és az alkotói álomszerepet, vagyis olyan tulajdonságok együttesét, amelyek az irodalmi műnek megadják a sajátos és eredeti jellegét. Az irodalom és az irodalmi cselekvés megértése érdekében fontos tudomásul venni a fentebb említett tényeket és szem előtt tartani azokat a művészi szöveg értékének meghatározásánál, ami feltétele a szöveg elkülönítésének a fogyasztói művészet és giccs kategóriájától. A szlovák irodalom kialakulásának ideje alatt átélt néhány fejlődési szakaszt - a régebbitől az újkoron át egészen a XX. századi irodalomig, miközben 27
