Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Alfons Jestl: Az osztrák líráról (19, versei)

Egy álorcám

álarc felöltelek felöltesz engem álarc

mint fenyő amely a köves földből kicsavarodva növekedik a levegőbe a napba az éjszakába

csillagba-holdba-fénybe a csalogatóba

sűrűn sűrűbben még sűrűbben bennem vagy a bennem emlékező gabonamezőkben

cipelnem kellett a vizeskorsót és raknom a kévét

kis gyermek-szúnyog-könny ősegemmel a nehéz ekét és a boronát ünnepélyesen kortyolni aztán a borból hörpinteni a tiltottból a kaszával elvágtam a kezem

az öregeket hallgattam legtöbbjük már nem él s csak azt mondod bennem nekem álarc ez virágzik bennem semmi sincs veszve

(übersetzt in das Unagrische / fordította: Bokányi Péter)

25