Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mile Zsigmond: Panel (1. rész)
de nem estem kétségbe, tudtam, hogy megtalálom, hogy ott piroslik valahol a casco felirat a fűben... csatakiáltás: a mi őrsünk jó szokása, tettekre épül állítása! leg)'en tavasz, akár tél, a 'munkára mindig kész! (részlet az androméda őrs naplójából) elvisz az ószeres, jakab! mondta ratapapa, aztán, mint a ganzmávagban egykor, megsimogatta svejcisapkája búbját, és kicsoszogott a konyhába, hogy föltegye a nyulat főni, büdös volt a nyúlpaprikás, ahogy ratapapa szobája is: 40-50 szál románcot evett naponta, ült a fotelban, homlokát gyűrkészte, és fújta és nézte a füstöt, kényszerből éltünk együtt, úgy adtak lakást, ha ő, nagyanyám második exférje, a régi ház gondnoka is jöhet... 15 négyzetmétert kapott, csak vécézni és főzni járt ki, apu bűzrudinak nevezte, mert ritkán mosdott, és a kagyló mellé vizelt, pedig valaha szép ember volt, humphrey bogart- ra hasonlított, gyakran mesélt nekem azokról az időkről, amiket a kárpátokban töltött mint katonaszakács, egyszer egyedül maradt (így mondta), kavargatta a cvekedlit, fütyörészett, aztán olyan fura érzése támadt, mintha néznék, és valóban: a kunyhó alacsony ablakából egv farkas... ratapapa esténként a takács marival beszélt, hallottam, csak a papírfal fogta a hangot, hajnalonta fuldoklóit, köhögött, krákogott, teleköpködte a dunsztosüvcget az ágya alatt, mégsem a tüdő-, hanem a végbélrák vitte el, nem adott több kerekrágót, hóvégi kölcsönt se anyuéknak, motyóit lehordtuk a pincébe, hamvait szétlövették az övéi, apu pedig fehér hibajavítóval lefestette a nevét a névtáblánkon. ószeres! cipőt, ruhát, tollat, mindent veszek! kiabálta reggelente az ószeres a megafonjába, hangja ide-oda verődött a panelházak mézfényes falai közt, kiskocsit vonszolt maga után, abban gyűjtötte az ócskát, a felesége is ment vele, kövér cigányasszony, szuszogva járt, alig bírta tartani a tempót a cingár urával, aki szalmakalapot viselt meg rövid ujjú, kockás nájloninget, kicsit féltem az ószerestől, talán mert ratapapa gyakran mondogáttá: jakab, elvisz az ószeres! de még valószínűbb, hogy a tollak miatt, igen, a tollak... úgy képzeltem, 11
