Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mile Zsigmond: Panel (1. rész)
MILE ZSIGMOND Panel (1. rész) „Ez a föld túl kicsi és túl nagy ahhoz, hogy az összekötő szálak elszakadhatnának, s ha mégis elszakadnának, akkor az emberi mivolt teng-leng a semmiben, és semmivé válik maga is. De ilyen talán nincs is..." (Fekete István: Ballagó idő) aznap hozott haza a túszázharmincnégyes az endékából, apu azt mondta, új lakásba költöztünk, megszorítottam a mutatóujját (mindig a mutatóujját fogtam), nekiestem apunak a kérdéseimmel, válaszolt, ahogy tudott, végigsétáltunk valamelyik körúton, buszokra, villamosokra szálltunk, hatalmas házak, sóderhegyek és munkagépek közé keveredtünk, de nem tévedtünk el, apu tudta az utat, nem sietett, nem ráncigáit, lépéseit hozzám igazította, azt mondta, mindjárt odaérünk, és oda is értünk az 59-es számú ház d. lépcsó'házának 3. emeletére, anyu a folyosón várt, mert látott minket az erkélyről, ömlött a napfény a fiatal édesanyámra, rohant, összecsókolt, vitt a lakásba, mutatta a szobámat, mutatta, mi hol lesz. a csokisuliba (pedig az volt közel) nem tudtak beíratni, a szentmihályiba kerültem, messze volt tőlünk, eleinte kísérgettek, mert zebrán is át kellett kelni, de aztán már egyedül jártam, egyszer eltévedtem, bóklásztam a ködben, hátamon a táska, minden tejfehér, sehogy se találtam a betonösvényt, leültem egy padra, sírtam, mert már nyolc óra múlt, odébb egy mászóka sejlett, alatta 7
