Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Bence Lajos: Gábor a Feszty-körkép előtt, 1927 táján
Csakhogy a helyzet mindig rosszabb lesz. A kiadók csak a haszonra összpontosítanak. Az állami érdek is ezt a folyamatot erősíti. A ’90-es években, amikor kiadókat kerestem és beküldtem számukra a szövegeimet, mindig ugyanaz történt. Költeményeimet értékelték, de válaszukban kiemelték, hogy költészettel nem lehet pénzt keresni. Két kiadó őszintén azt is hozzáfűzte, hogy saját a kiadóval szerződésben álló lírikusaik is gondot jelentenek számukra. Az Osztrák Könyvtárközpont rendelkezik Ausztria legnagyobb recenzióadatbázisával és ő az ország legnagyobb könyvári tanácsadója is. Itt fontos megjegyezni, hogy ez egy egyházi intézmény. Ha nem léptem volna személyesen kapcsolatba az intézmény vezetőjével, soha sem jelentek volna meg recenziók a költeményeimről. Csodálatos módon recenzálták a könyveimet és az adatbázisba is felvették őket. Azelőtt konkrétan közölték velem, hogy nincs értelme a dolognak, mert egy osztrák könyvtár sem vesz be a programjába lírai antológiákat. Azzal az ellenvetéssel éltem, hogy én ennek teljesen tudatában vagyok, de egy recenzió a lírámról, biztosan nem marad hatástalan. 1997-ben egy év késéssel megjelenik a „Wortmühle” (Szómalom) burgenlandi irodalmi folyóirat utolsó száma (1-4 /1996). Számos ausztriai és svájci és németországi irodalmi folyóirat szűnik meg a következő években. Kifejezetten olyanok, amelyek a líra széles spektrumát tárták az olvasók elé. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy az osztrák közszolgálati rádió, az Öl programjában egyetlen egy költészettel foglalkozó adás van. Az adás ideje péntekről szombatra virradóra 0 óra 8 perctől 1 óráig tart. Felvetődik a kérdés, melyik költé- szetkedvelő hallgató ül ebben az időpontban a rádió előtt, vagy a költőknek hálásnak kell lenniük, hogy egyáltalán adásba kerülhetnek? Azok az idők már a múlté, amikor a müncheni Merkur 1952-ben megjelentette Thomas Bernhard első versét. Vagy, hogy az ügynöke Wieland Schmiednek, a Suhrkamp kiadó lektorának csak akkor adta át Bernhard kéziratát, miután aláírták a szerződést. Aki aztán megjegyzi, annyira nem nagyszerű a szöveg. De működött a dolog. Thomas Bernhard (1931-1989) költőként kezdte pályafutását és az is maradt, annak ellenére, hogy prózájával és drámájával arat átütő sikert. De e művek mögött mindig látható, érezhető a költő. Ingeborg Bachmann (1926-1973) határozza meg a háború utáni lírát. Költeményeiben megpróbálja ötvözni a vágyat és a realitást, mint ahogy az érzékenységet és a realitást. Ernst Jandl (1925-2000) költészetében a nyelv maga és a vele való kísérletezés a központi elem, de versei ennek ellenére politikai töltésűek is. A nyelvi humor Jandl verseinek védjegye. Jandl verseit hanglemezekre is felmondja, ez alátámasztja jelentőségüket, sőt így válnak igazán érthetővé a közönség számára. Alfred Kolleritsch (1931) az osztrák lírát filozófiai és egzisztenciális aspektusokkal bővíti. Es ő adja ki Grazban a Manuskripte (Kéziratok) irodalmi folyóiratot is. Wendelin Schmiedt-Dengler 2004 decemberében a Furche-ban Wieland 22
