Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Szemadám György: "Ilyenek voltunk..."
művészeti tehetségét kamatoztatva - akkoriban alkalmazott grafikából próbált megélni, ám közben dobolni is tanult Kőszegi Imrénél, ami már önmagában is fémjelez valamit. Később - dobosként - a maga idejében hírhedt (a mi köreinkben igen népszerű) Kontroll Csoport alapító tagja lett. 1984-ben ő is elment Magyarországról. További sorsáról nem sokat tudok, csak azt, hogy körülbelül 4-5 évvel ezelőtt Bab szigetén egy betörő - akit megpróbált elfogni - elvágta Norbert torkát, s amire megérkeztek a mentők, addigra elvérzett. Még nem volt ötven éves. Öt gyerek maradt utána félárván. A tüntetők sorának szélén, Norbert mellett a társaság legidősebb tagja, az akkor 44 éves Dlauchy Ferenc látható, aki kissé púpos, betegeskedő ember volt. Súlyos asztmával, szívbetegséggel és - szoros összefüggésben állandó gyötrelmeivel - néha még a piával is küszködött. Az ő barátságát is a Budapesti Allatkertnek köszönhetem, ahová akkoriban rendszeresen kijárt rajzolni. Ferkó ugyanis egészen briliáns tehetségű alkalmazott grafikus, illusztrátor és rajzfilmes volt, aki néhány évvel barátságunk kezdetei után azzal tisztelt meg, hogy felkért egy közös kiállításra, amelyet a Fiatal Képzőművészek Klubjában rendeztünk meg. Ez a rendkívül művelt, olvasott, több nyelven beszélő, szarkasztikus - keserű humorú ember ugyanakkor megőrzött magában valamit a gyermekből, s bizony mindazon őrületekre „vevő volt”, amibe mi, nála egy generációval fiatalabbak - belevittük. Egyszer azt találtam ki, hogy nagy - 70 x 100-as méretű -, „Ecce homo” címet viselő grafikai sorozatának lapjai mellett őt magát is lefotózom, mégpedig azok tematikájára rímelve, az azokon látható figurák jelmezében. Egyik művén többek között lövésnyomok, masírozó katonák, és egy kitüntetésekkel feldekorált alak volt látható. Éppen ezt nézegettem, és azt találtam mondani, hogy félmeztelen testére én lövésnyomokat festenék, az egyik helyén pedig valami kitüntetés fityegne. Míg azon tépelődtem, hogy miként lehetne a meztelen felsőtestre rögzíteni a kitüntetést, Ferkó gondolkodás nélkül, bőrét átszúrva „kitüntette magát”. Elszörnyedve figyeltük a műveletet, de neki a szeme sem rebbent. Dlauchy Ferenc még a „Tüntetés” című fotósorozat elkészültének évében meghalt. Nézegetem ezt a harminckét év után a kezembe került fényképet, és bizony kissé megrendülök a két halott és a három külföldön élő barátomra gondolva. Mintha ettől a - tagadhatatlanul extravagáns, sőt talán még némiképp deviánsnak is mondható - társaságtól túl nagy árat kért volna a sors... 96
