Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Szemadám György: "Ilyenek voltunk..."

megenged némi csintalankodást (vagy talán csak hátat fordít az osztálynak?), most hirtelen nagy szájuk lett az embereknek. Miért nem volt nagy szájuk akkor, amikor engem rúgtak ki az állásaimból? Valószínűleg ugyanazok az emberek, akik akkor lihegve teljesítették a »felsőbb utasításokat« (ami esetleg nem is volt utasítás, csak ők hitték, hogy ezt kívánják tőlük), azok most lelkesen tüntetnek. Meg azok, akik csak kussoltak. Meg azok, akik »meggyőződés nélkül« (hol volt ezeknek meggyőződésük??) beléptek a Pártba, KISZbe, Munkásőrségbe, Ifjú Gárdába, Önkéntes rendőrségbe. Meg azok, akik csak elfogadták a játékszabályokat, mert meg volt tiltva nem elfogadni. Undorító, hogy most ki merik nyitni a bűzlő szájukat. Nem volt számomra mondanivalójuk tíz évvel ezelőtt sem, és nincs most sem...”

Gyuri jobbján a 22 éves Vértes László, ez a sötét hajú, világos szemű, alacsony, de jókötésű, mozgékony fiatalember lép a csapat élére. O a híres Vértes professzornak, a vértesszőlősi előember - „Samu” - felfedezőjének volt a fia, de mi tagadás: az alma elég messze esett a fájától, mert Laci tagadhatatlan intelligenciája és tehetsége mellett, állandóan balhéból-balhéba sodródott. Szilaj szellemességét, kreativitását azzal együtt nagyon kedveltem, hogy ma már úgy látom: akkoriban ő volt köztünk az egyetlen igazi deviáns.

17 éves korában a már említett „Nalaja” happening egyik vádlottja lett, pedig nem tartozott a szervezők közé, sőt korábban még csak nem is ismerte őket. A vád szerint egy kés volt nála, amivel állítólag hadonászott. Fél évet kapott. Leérettségiznie csak esti iskolában sikerült. Továbbtanulásról persze szó sem lehetett. Különböző segédmunkákat végzett, mígnem egyszer Vető Jánosra hivatkozva felkeresett az Allatkertben, hogy szerezzek neki munkát ott. Már nem emlékszem, hogy miként, de valószínűleg inkább az apjára való tekintettel, mintsem az én közbenjárásomra, felvették. Néhány évig dolgozott az én munkaterületem szomszédságában, a kenguruknál, szarvasoknál és birkáknál (akkori főnökeinknek volt annyi esze, hogy nem tettek minket egy helyre), majd ezután volt még sofőr, gépkocsivezető-oktató, ruhakereskedő és Isten tudja még mi minden.

Közben időről-időre bajba került. Verekedések, rendőrökkel való szóváltások sorjáztak az életében, s egyszer még egy leölt birka miatt is született ellene ítélet, melyet orvvadászat közben (helyett) „ejtettek el” egy barátjával.

Ha a sorsa másként alakul, művész lehetett volna, mert jól rajzolt, egy keveset szobrászkodott, remek színészi képességei voltak és verseket is írt. Utóbbiakból néhányat a „Mozgó Világ” is leközölt, mely lap éppen ezekben az években vívta ki a kultúrpolitika haragját, tehát Laci ismét a „helyére került”. Jellemző, hogy éppen a 1981 márciusi — bezúzatott — számában jelent meg Laci „Nevezési lap” című verse, mely tökéletesen jellemzi őt, s ami így hangzik:

„En vagyok Vértes László,

Eléldegélek szerényen A lóverseny, vodka és kártya Kábító csábkörében.

94