Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Réhon József: KURTA MIKSA levelei Záránd vármegyéből (kapcsán) AZ MÁI LABANCOKRÚL (1995-1998)
Kurta iMiska ott, Zarándban, labancízűnek érzi a „találjuk ki Magyarországot” rikkantást, s nem állítana díszkaput, ha a Göncz-szekér áthaladna az ő városkáján. Leveleiben nem kíméli a történelmi nevet viselő „glosszátort”, s van mondanivalója TGM számára is. Meghallja, egyik levelében továbbítja is a Lakitelekről érkező, az egyik szabadelvű vezérnek szánt figyelmeztetést: „Kár, hogy feleded atyamestered, Jászi Oszkárt, ki arra tanított, a politika erkölcs nélkül... bűnözés.” íródtak levelek Erdély és Zaránd ügyében is. Az innen valósiak, mint például Farkas Árpád költő, újságíró, rendre kimaradnak az irodalomtörténetekből, aki ráadásul még a Sajtószabadság-díjat sem érdemli meg. A Farkas Árpád-félék „bár írnak néha cikkeket is, de sem a megbélyegzés, sem a dicsőítés szándékával sem minősíthetők újságíróknak”. A levélíró erre kifakad: „Nyerges, nyergelj!”. Zarándból nézve az 1996-os nagy „temesvári békekötés” sem tekinthető igazi sikertörténetnek. Szerencse, hogy Tőkés László nem enged a 48-ból, 56-ból, 89-ből. Csángó-ügyben sem marad adósa senkinek Kurta Miska, a Szentatya tanácsadóit is igencsak elmarasztalja. Kemények, kíméletlenek, talán kegyetlenek is ezek a Zarándban íródott levelek, sikerült pamfletek. Ott, a másik oldalon, mondják, ezeket a leveleket egy sarokba szorított, frusztrált, rosszcsont írta. A József Attila-díjas író, a Táncsics-díjas újságíró Kurta Miska - most már inkább Sarusi Mihály - aligha remélhet legújabb könyvéért hivatalos elismerést. Legfeljebb valamilyen „alternatív” vállveregetést várhat el. A levelek jó része ma is időszerű. Levelek... Sarusi Mihály kedveli ezt az írásformát, jól is műveli. A leveleknek címet ad: Fridi, a Fridi; Kuruc labancosodása; Adytlanítóktalanul; Clujkások; stb... stb... stb... Az érthetőség kedvéért Kluzskások, mert ugye Kolozsvár neve ma már inkább Cluj. A levelek sora bő három év után megszakadt. Az utolsó keltezés valószerűsíthe- tően Párizs, 1998. III. 27. (?) Ezen a napon (?) Michel Curta örökre (?) elszenderült. Abban a pillanatban állt meg a szíve, amikor neszét vette, hogy zarándi városkájában az utolsó eleven vasgárdista és a végsőkig kitartó s harcoló helyi RKP- (Román Kommunista Párt) góré agyonverte egymást. Levelei, mind a 127, hála a Búvópatak Alapítványnak, az elnök-felelős kiadó Csernák Árpádnak, szerencsére olvashatók. Olvashatják mind a kurucok, mind az mái labancok. Az mái labancok is... Olvasás közben, vagy7 csak végén szétcincálhatják a második kiadást is, csak arra vigyázzanak, ne járjanak úgy, mint Kurta Györgye ebe az első kiadással, a sten- cilezettel. 76
