Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Komáromi Gabriella: Egy életem, két halálom (Lajta Erika könyvéről)

gadót. Élvezzük, ahogy valami kiszámítható. Es azt, ahogy a fikciós, ironikus játékba beáramlanak életünk alig múlt eseményei (például a választások, a magazinpletykák.). A mindenkori próza elbírja. A „de te fabula narratur” érzete eró'södik tőlük. De belemegyünk abba a játékba is, ha a fikcionalitás legyőzi a valóságot. Legyőzheti. (2006 tavaszán például az ellenzék győz, ettől kezdve nekik se kell a renitens Rakvács.) Élvezet forrása az a posztmodern játék, ahogy különféle citátumok variánsai beáramlanak a szövegvilágba. Például így: „Kedv! Remények! Xtopedzek! Isten véletek!”

„...csak az a gyöngécske, részleteiben durván odakent befejezés ne lenne” - írta Kleist művéről Kafka. Nem véletlen, hogy ebben a „Kohlhaas-történet- ben” az a bizonyos „két halálom” különösképpen kíváncsivá tett. Az első halál kissé váratlan és úgyszólván mindennapi. A második nem akármilyen, de hadd maradjon talány. Mindenesetre ebben a groteszk történetben Lajta Erika egyik legfelejthetetlenebb ötlete a koporsóból kihajtó kápolnavirág.

(Korona Kiadó, Bp., 2007)

Kaszás Réka

73