Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Marafkó László: Mit eszik a hattyúnyakú görény - avagy próbafúrás a félmúlt meddőhányójában
hagyatékból, Karinthy Ferenctől, Kolozsvári Grandpierre Emiltó'l, Csorba Győzó'tó'l, Nemes Nagy Ágnestől, Lengyel Balázstól, Bertha Bulcsútól, Lázár Ervintől, Tar Sándortól - hogy csak a már nem élő szerzőket említsem) és a visszatérő bosszúság (a betördelt irodalmi oldalból megkérdezésem nélkül kivett vers, novella) között telt el nem egészen egy év. Külön elégtétel volt, amikor egy-egy nagy név „becserkészésekor” - Jovánovics kétkedő megjegyzései ellenére - heteken belül hoztam a kéziratot. Néhány ilyen belenyúlást - a bevezetőben említett „etetés” érzékeltetésére - érdemes feleleveníteni. Utassy József Ragadozó fold című versében fordult elő ez a két sor: „Negyven évgyűrű fénybilincsében”. Az ügyeletes éber a kész oldalból kiemeltette a verset, mert micsoda dolog, hogy a szocializmusban akárha fényből is, de bilincsben. A megbízhatóság külső vélelmével, amely kiszemeltetésem mögött meghúzódott, megpróbáltam lelkiismeretem szerint tenni a dolgomat. Mert magam úgy véltem (nem csak az irodalomra értve), a normális szocialista elveket én képviselem, s nem az „öregek”, az éppen felettem levők, avagy a fölém emeltek. Egyébként ezen elvek jegyében írtam akkoriban A balek c. kisregényemet is, amely többszöri korábbi sikertelen próbálkozás után (a Magvetőnél éppen Jovánovics azzal az átlátszó ürüggyel adta vissza, hogy még egy hasonló terjedelmű opust kellene mellétennem) csak a rendszerváltozás előestéjén, a nyitás légkörében, 1989-ben jelenhetett meg egy új kiadónál. A viszontagságos sorsú A balek korrajza mellett nemzedéki kisregényemből, Az áruláshói például hétévi - több kiadót megjáró - hányattatás után, szintén csak 1989-ben lett könyv. Könyvheti. A címadó munka mellett az előéletét tekintve szintén késleltetett Martinovics-kisregénnyel és ötvenhatos novellákkal együtt. Naivitás volt ez az elköteleződés? Az ilyen jóhiszeműség ahhoz kell, hogy az ember apró győzelmeket is arathasson. Nem mindig sikerült: az akkor már rendőri vegzatúráknak kitett Lezsák Sándor versét például a betördelt oldalból vették ki. De kis győzelem volt karácsonyi számunkban egy Balázs József- novella publikálása. Előtörténete: Nagy Gáspár Nagy Imréről írott, A Fiú naplójából című versének közlése miatt a Tiszatáj szerkesztőségét júniusban leváltották, s az éberen figyelt folyóirat 1986-os őszi, a pártközpont által szétdobatott számából ezt az írást az egykor Eötvös-kollégiumi diáktárs szerző hozta be nekem, első oldalán még a folyóirat szerkesztőinek tipográfiai utasításaival. Azt a flekket átgépeltettem, s közöltük a novellát. A Hogy szaladnak a fák c. könyvében és a belőle készült filmben a hatvanas évek nemzedéki élményét oly érzékletesen megjelenítő volt egyetemi társam, Módos Péter kitartó győzködésemre adaadta hosszú kihagyás után írt s folyóiratnak szánt friss elbeszélését. Gyorsan betördeltem a teljes oldalt betöltő írást, mert a hét végén néhány napos hivatalos külföldi útra kellett mennem. Amikor a következő hét közepén visszajöttem, legnagyobb megdöbbenésemre a megjelent hétvégi számban nem láttam a novellát. Bementem a szerkesztőségbe, ahol a hallban már ott ült a sápadt Módos. „Mondták, hogy téged várjalak meg.” „Engem? Hiszen itthon sem voltam.” Bementünk a főszerkesztőhöz. Nagy nehezen kerekedett ki a kép. Az ötvenes évek elején, falusi környezetben játszódó, önéletrajzi elemekkel teli írásban szerepelt egy féllábú, 67
