Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pomogáts Béla: Emlékek lírai regénye
A kompozíciónak ezért határozottan van valamelyes szürrealista jellege. (A szürrealizmus különben sem idegen Zelktó'l. Költői pályája ennek az irányzatnak a vonzásában indult, a Dokumentum és a 365 című folyóiratokban jellegzetesen szürrealista verseket közölt. Későbbi költészetén is érződött időnként, hogy megőrzött valamit a szürrealisták vívmányaiból.) Az álomszerű jelenetek, az egymásba játszó, áttűnő képi formák, az asszociatív szerkezetek belső feszültsége sorra a szürrealista költészet (és festészet) kompozíciós technikájára utal. Zelk metaforáit különös belsős feszültség hatja át, jelzős szerkezeteiben sajátos ellentmondás, olykor paradoxon ölt alakot. ,,... ellobbant záporok”, „föltüzelt palánkok deszkáját rágó bolt komondorok”, „köddel fűtött vaskályha”, „az ablakokon kihajol a bámész alkonyat” - hangzanak ezek az ellentétekre épülő metaforikus szerkezetek. A szürrealista képtechnika mellett bizonyára ott rejlik bennük a szimbolisták szinesztéziájának emléke is. A festői világ, amely Zelk Zoltán szürrealisztikus képeket teremtő, emlékeket és álmokat mozgósító költészetében alakot ölt, természetes analógia gyanánt idézi fel Marc Chagall festői látomásait. A költő maga hivatkozik a festőre Só és emlékezet című hommage-versében. (A „hegedűs a háztetőn” témát megfestő 1908-as Ravatal a sötét utcán című képre utal.) A gyermekkori, szatmári emlékeket festő költemények azonban minden nyílt utalás nélkül is Chagall világára emlékeztetnek. „És jött egyszer a pópa is, / de le nem ült, szalonnát sem evett, / csak állt a kőtörők fölött, / szakállát markolva beszélgetett, / de hiába markolta is / szakállát ha tíz ujjal is, / az első szél fölkapta s elröpült, / a kémények s a fellegek / közt még sokáig föl s alá merült, / míg el nem szállt fejéről süvege / s az a süveg a holdig meg nem állt, / míg szoknyája hegycsúcsokig be nem / takarta Ilobát” - szól a Mikor Ilobán este lett, Chagall híres képét idézve, az 1914-es Vityebszk külvárosát. Hivatkozhatom más versek „cha- galli” ihletésére is. Az emlékek sora a gyermekkori világ életre keltésével indul, aztán sorra következnek a költői sors eseményei és évtizedei. A fiatalkori nélkülözés, a toloncház, az irodalmi élet, a háború, a munkaszolgálat, a szerelmi boldogság, a börtön, a szabadulás, a gyász emlékei. Mindaz, ami betöltötte Zelk Zoltán zaklatott sorsát, több mint hat évtizedét. Verseit gazdag epikus anyag szövi át, események, tájak, emberi arcok jelennek meg, akár egy önéletrajzi regény lapjain. Valójában Zelk Zoltán kései versei úgy is olvashatók, akár egy verses önéletrajzi regény. Az egymást követő darabokból a költő életrajza bontakozik ki, akár egy lírai regényből. Az „őszikék” költészetét, mint önálló, magasabb kompozíciót az önéletrajz elve, a kronologikus és emlékező előadás szervezi. Ebben a tekintetben Zelk Zoltán kései versvilága korunk magyar irodalmának luhász Dóra 61
