Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Kollarits Krisztina: "Csetepaté" az irodalomban

újabb nemzedék tagjai pedig főképp az ő ismeretségi és tanítványi körükből kerültek ki. Halász Gábort például talán hivatali főnöke, Rédey Tivadar, más vélemény szerint Horváth János hozta a laphoz', Szentkuthy Miklóst középiskolai tanára, Vajthó László/ Bisztrayt Horváth János ajánlhatta be.

Valószínűleg Fábián István is - kedvenc professzorai - Eckhardt Sándor vagy Horváth János révén került a laphoz. Fábián 1925-ben szerezte meg magyar-francia szakos tanári oklevelét a budapesti egyetemen. Első cikke 1926- ban jelent meg a Napkeletben Lalo esztétikája címmel.9 Külföldről hazatérve 1927—34-ig a gödöllői premontrei gimnázium, 1934—40-ig- a mátyásföldi egyesületi gimnázium tanára volt, s közben szorgalmasan írta cikkeit a Napkelet számára.

1927-28 során szinte minden számban találunk tőle írást, kezdetben azonban csak a harmadrangú szerzők (Bállá Irma, P. Jánossy Béla, Mester János, Takáts Sándor) műkedvelő könyveinek bírálatát bízták rá, s olykor - mintegy felüdülésként - egy-egy francia szerző művéről is írhatott. Igaz, már ebben az évben is helyett kapott a lapban három jelentősebb tanulmánya: Francia vélemények a mai német filozófiáról, A konzervatív Berzsenyi és A szkepticizmus című.1"

1929-től helyzete a Napkeletnél megszilárdult. Erre utal, hogy ebben az évben többek között Eckhardt Sándor, Tolnai Vilmos és Farkas Gyula könyvét is neki adták bírálatra," holott mindhárman a Napkelet régi munkatársai, s a szerkesztőnő, Tormay Cécile mindig nagyon ügyelt arra, hogy a munkatársak könyveit csak megbízható és jó diplomáciai érzékkel rendelkező kritikusra bízzák.

S ebben az évben jelent meg Fábián két jelentősebb tanulmánya is: a Francia szellem és A kritika válsága. Ezeket már nem az Elvek és művek rovat hozta, hanem a lap első részébe kerültek, ahol a szépirodalom mellett a jelentősebb esszék szoktak helyet kapni.

A „NYUGAT MÁSODIK NEMZEDÉKE" A NAPKELETBEN

Irodalomtörténet írásunk hajlamos az 1920-as években fellépő szinte valamennyi kiváló írót, sőt a kritikusokat is a „Nyugat második nemzedéké”-\\ez sorolni, függetlenül a folyóirathoz fűződő kapcsolatuk jellegétől. Ez a „második nemzedék” kifejezés — véleményem szerint - nem egészen problémamentes, mert olyan értelemben nem beszélhetünk egységes nemzedékről, ahogy ez a „Nyűgeit első nemzedéké”-re még igaz volt. Ady, Babits, Vlóricz, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Ignotus, Schöpflin Aladár stb. tényleg ezer szállal kötődtek a Nyugathoz.: egy viszonylag egységes szellemiséget képviseltek, magukat a modernség táboraként definiálták, s érdekszövetségüket még személyes kapcsolatok, barátságok is erősítettek. A Nyugat több volt számukra, mint egy publikációs lehetőség. 1919 után azonban ez a belső egység megbomlott, gondoljunk csak Kosztolányi egyes megnyilatkozásaira, vagy Babits és Osvát megromlott kapcsolatára."’ A lap külső, társadalmi megítélése, elfogadottsága is csökkent, hisz az 1918—19-es eseményeket sokan - a korábban a Nyugat által is támogatott - polgári liberális irányzat csődjeként értékelték.

52