Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Kántor Zsolt: Antiszempont.hu, versei

Egy kabátot vesz fel, ami a sekina dicsősége.

O Jákob, tizenkét kővel a gyomrában.

Az Ares pedig egy gomb lesz.

Artikulált kerub.

Azt egész gondolkodása meg fog szentelődni. Hogyan?

Üjraszövi önmagát. Akár a sejtek, mint reparált töredék.

Énekel, nevet és vigasztal.

A szövetség egv sátor, tánc övezi.

Izrael örökre benne marad.

Menta, cirok, kapor

Nincs elmosva a barokk lavór, álmomban zavar. Rúzs, kis cukordarab, avar és barna lé. Megolvadt kanál. Marék.

Mintha a nevetés száradt volna bele, összerezzen a kanna, amint ébredé’.

Az éjszakának vége lett. A Hab a címe a műnek, amit abbahagytam pirkadatkor.

Mintha szelvényekből állna az élet, sőt, a test is, szemernyi hely sincs bennem a sok kisprózától. A konyhában eg}? fiók rámol. Pohár van az óra mögött. A Tv-torony helyén a Nap. De csak mától. Akár egy kalap.

Szívemben kis gömb, amit hitnek hív a Hab.

Az egész egy utazás. Hervatag.

A láthatón túl is elfoglalják helyüket (bennem) a tárgyak.

Ott is, ahol a lelket sejtjük, csak egy lift jár le-föl. Bágyadt.

Valaki kulcsokkal zörög a színpadon és a széksor üres. Szivarfüst, hámló szecesszió, pöndörödő ügyek. A primadonna iivegszemébó'1 egy vércsepp gördül a zongorára.

S a páncéltőkék között Ruth elmossa (rendesen) az edényt. Hiába.

A novella megszökött.

48