Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Végh Attila: A vér útja
azért hagyták égye a villanyt a konyhában, hogy a svábbogarak ne mászkáljanak túl magabiztosan. „Nyirkos éj volt és hideg sötét volt, Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak... Kövér csöppek indultak homlokomról s végigcsurogtak gyűrött arcomon. ” Krisztián ment előre a semmibe, s közben fennhangon szavalt a panelfalak éjszakájában. Erezte, hogy a költőnek igaza volt: az élet, olyan, mint az éjszakai váróterem a székelykocsárdi pályaudvaron. Nincs csatlakozás. Már csak egyetlen rítusa maradt az emberek találkozásának, a meghitt, sokatmondó, létfontos egyiittlétnek, és Krisztián ennek az üldözött rítusnak lett papjává, az áldozatot neki kell bemutatnia be a vér oltárán, hogy egyszer talán bemutathassa a legnagyobb áldozatot, amire ember csak képes. Ezen épp meghatódott, amikor egy lámpaoszlopon celluxszal felragasztott hirdetést vett észre. IIOROSZKÓPKÉSZÍTÉS HIVATÁSOS ASZTROLÓGUSNÁL. MEGMONDOM A JÖVÖT. A CSILLAGOK MINDENT TUDNAK. A cetli alja be volt vagdosva, a papírrojtokon pedig ez állt: 06-20-366-6330 Bánrévy Nándor, Rigó utca 8. Krisztián letépett egy fület és eltette. Fogalma sem volt, miért gyűrte zsebre a fecnit, de már rég túl volt azon, hogy érteni próbálja saját tetteit. Alig ment azonban néhány utcát, egy sarokház falára csavarozott utcanév-táblát pillantott meg. RIGÓ UTCA Amikor a ház előtt megállt, Krisztián felnevetett. A nyolcas házszám valahogy elferdült, és végtelen lett belőle. Álmos hang szólt a kaputelefonból. „Ki a fene az?” Krisztián az utcalámpák fényudvarából behúzódott a kapualj puha sötétjébe. „Elnézést... tudni szeretném a jövőt... a horoszkópom... maga hivatásos asztrológus.” A kaputelefon prüszkölni kezdett. „Maga szórakozik? Éjszaka van. Nem tud várni reggelig? Ezt nem hiszem el!” Krisztián azon morfondírozott, hogy egy asztrológust érdekelhet-e a pénz. Gondolta, megpróbálja. „Százezer forintot fizetek, ha megcsinálja most a horoszkópomat. Elet-halál kérdése!” A prüszkölés elhalt. „Miért ilyen fontos?” Krisztián érezte, hogy megnyerte a játszmát. „Az mindegy. Maga csak csinálja meg, és én már itt sem vagyok, nyugodtan alhat tovább.” Az asztrológus megnyomta a gombot, a kapu zárja fölberregett. „Második emelet.” Se sötétkék bársonypalást, se csillagos-napos-holdas süveg. Csíkos frottírköpeny, műanyag papucs, vastag keretes szemüveg. Bánrévy hatvan körüli 34
