Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Sarusi Mihály: A Büdösből jövet
hordták, tömöríteni akarták, ráment a traktor. Elsüllyedt, elnyelte (az ’50-es években). A szag? A ’fűzfői szag’? (A ’dikonir illat’.) (Siófoktól Veszprémig; néha Tihanyig.)- 1971-ben jöttem ide a hegyoldalra lakni. Amikor szaladtam a korai buszhoz és hallottam a vörösberényi harangszót, 5 óra volt. Visszamentem, szóltam édesanyámnak, aki azonnal nekiállt leszedni a kertben a termést. Két- három óra múlva olyan szag lesz, hogy már nem érdemes leszedni a paprikát, a paradicsomot, az almát, a szőlőt. Az észak-déli szél az uralkodó a fűzfői völgyben, ahol a gyár is van, a füst, a pára, a köd, a bűz kígyózik le a Tónak. A berénvi harangszó az észak-nyugati légáramlattal jön föl hozzánk, a szél megnyomja, fölnyomja hozzánk a szagot. I la a szemből jövő légáramlat erősebb, a hegytetőn is érezni.- Emiatt sokan nem hiszik el, hogy a mi zöldségünk, gyümölcsünk is fűzfői.- A dikonír-üzem úgy tönkretett mindent...! Az ’50-es években építették, a dikonírt növényvédő szerhez gyártottuk.- Az évfordulóról az első években csak az üzemi munkatársak emlékeztek meg. Baráti alapon szerveződött, Tobruknál az út melletti vendéglőben szoktunk találkozni minden év augusztus 15-én. Temetőlátogatással kezdődik, aztán ebéd, beszélgetés. Egyre kevesebben vagyunk.- Már az első évben összejöttünk! Alsóörsi, fűzfői, litéri, veszprémi, almádi, tobruki munkások dolgoztak a robbanóüzemben.- A ’Büdös’? Beitta magát az üzem földjébe is! Jön egy eső, hatására kipárolog, és még ma is érezni... A dikonir. Valamikor Székesfehérvártól, Füredtől szállította az embereket a vonat Gyártelepre! Később busszal 50 kilométeres körzetből. 7-7,5 ezer ember is dolgozottFűzfőgy ártelepen. Minden átalakult; töredékét, néhány üzemrészt magán kft-k működtetik tovább. A Varsói Szerződés kiszolgálására épült üzemek közül van, amelyik a próbaüzemig sem jutott el. A rendszerváltozással jött a leépülés. Nem hiányzik! A Büdös sem. Hogy mi van a Gyártelep alatt? A földbe tett vezeték szétrohad a méregtől. 2006. nyarán leplezték le Balatonfűzfőn az ipari balesetekben elpusztultak emlékművét. Hogy hány ember veszette életét a gyártelepi üzemekben, tán csak a jó Isten tudja - adja tudtul a megyei újságban a Nitrokémia - zártkörűvé tett (állami-e még, ki tudja...) részvénytársaság — vezére. O nem tudja; munkásai annál jobban. A fűzfőiek, akik még élnek a majd’ minden második évben bekövetkező kisebb-nagyobb, ötévente esedékes alaposabb robbanások túlélői közül. 90
