Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"
ember, aki még megmarad, hasztalan küzd ellenük. S amikor minden iszonyú zűrzavarba fullad, s a földi élet helyrehozhatatlanul reménytelenné romlik, eljön a vég. Akkor Visnu Kalki alakját ölti magára megtestesülésében. Kalki szigort! tekintetéi, ragyogó ifjú képében jelenik meg, koronával a fején, szárnyas, hófehér paripa hátán, kezében karddal, hogy véget vessen a [...] [lejsüllyedt földi világnak. Fényessége elárasztja az egész Földet, szeméből téízláng sugárzik, és felemeli vakítóan villogó kátéiéi kardját. A Föld megrendül, az élők remegve borulnak le, és ráeszmélnek, hogy a megtagadott Törvény mégis igaz valóság. [...] Visnu a végítélet furájának rettentő alakjában elpusztítja a földi életet, véget vet a gonoszság fertőjébe hanyatlott emberiségnek, de felmagasztalja azt a kevés igazat, aki szíve mélyén még megőrizte a törvényt:'” Az utolsó kiemelt sorok arra vonatkoznak, amire Hésiodos is céloz az aranykoriakkal kapcsolatban; ők ugyanis miután meghalnak, és „[...] a föld befogadta magába e fajtát, /jótét lelkek lettek, a nagy Zeusz rendeletére, /földönjáró bű őrzői az emberi nemnek, / minden gaztettet meglátnak, s őrzik a törvényt”." Jünger, amikor az emberi élet radikális átalakulását prognosztizálva az eltűnő modernitás helyébe új formában megjelenő archaikus tartalmat állított, s ennek uralmát (Herrschaft) írta le a Harcos és a Munkás alakjában, valójában törvényt keresett, s meg is találta azt az anyag uralására képes világtípus belső akaratában. Hamvas pedig, amikor „az örök emberiség szellemi hagyományát” igyekezett megírni, sokkal közelebbi és jobban megérthető kapcsolatban állott a ITésiodos által is említett törvénnyel. Minderre a törvényre - vagyis az emberi lét alapszerkezetére vonatkozó jelentésre, a „Lét eksztatikus alapjára” (Heidegger) - a háború és különösképpen az emberi össz-krízist radikálisan reprezentáló modern ragnarök, a világháború olyan erővel vezeti vissza ez embert, hogy közben „egyeseket istenné tett, másokat emberré, egyeseket rabszolgákká, -másokat szabaddá” (Llérakleitosz). Nem kérdés, hogy Jünger és Hamvas - a válság megértésében és a világháború ehhez való hozzákötésében hasonlóképp tudatos szerzőként - a georgei fordulat háborús aktualizálódásakor a Llérakleitosz által felsorolt lehetőségek közül a szabadságot választották, amely az ember egyetlen isteni tulajdonsága. Jegyzetek 1 von CLAUSEWTTZ, C. P. G.: A háborúról. Ford.: Hazai Samu (2. kiad.) Athenaeum, Bp. 1917. és (Reprint) Göttinger, K. Veszprém, 1999. [A könyv első, 1832-es kiadása posztumusz jelent meg.] I. 37. oldal (Az eredetiben végig dőlttel kiemelve.) ; PATOCKA, Jan: A 20. század háborúi - a 20. század mint háború. Ford.: Kiss Szemán Róbert In: 2000, 1992. 9. szám, 11. oldal (Recepciójára Id.: LOSONCZ Alpár: Eurőpa-dimenziók. Fórum, Újvidék, 2002. Miért is válik az I. világháború mégha tározóvá számunkra? Háboni-diszknrzus a fenomenológia kereteiben c. alfej.) Aon CLAUSEWTTZ, 38. oldal 1 A modernitás általunk is elfogadott értékelésére Id. bőv.: MOLNÁR Tamás: A modernség politikai elvei. Európa, Bp. 1998.; Liberális hegemónia. (2. kiad.) Kairosz, Bp. 2001.; Modernség. In: uő: A jobb és a bal. Tanulmányok. Kairosz, Bp. 2004. ' A vonatkozó szakirodalomból: HAJMA Lajos munkáiból: Nyugati szakírók a háborúról. Előszó: Imre 80
