Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"
I. ERNST IÜNGER ÉS A HEROIKUS NIHILIZMUS 1. Jünger számára a harc kaland, olyan valami, ami lehetővé teszi a modern, polgári világhói való kitörést. Ennek nyújt teret a háború. Tudni kell Jüngerről, hogy7 gimnazistaként jelentkezett a Francia Idegenlégióba, amelynek révén Eszak-Afrikába is eljutott,majd önkéntesként harcolta végig az egész első világháborút, lövészárokban, rohamcsapat-vezetőként, a nyugati fronton. Több sebesülése és kiváló harci teljesítménye miatt a legrangosabb német katonai kitüntetéssel, a Pour la Mérite-vcl dekorálták ki. A második világháborúban szintén részt vett, 1941-ben a Párizsban állomásozó német katonai stábhoz került vezérkari tisztként, innen a kaukázusi frontra vezényelték (1942), majd rövidesen visszakerült a megszállt Franciaország egykori fővárosába. 1944. augusztus 13-án kellett elhagynia a várost. „Délután búcsúlátogatás - írja erről -, utolsó találkozások. Séta a Szajna-parton Charmille-lal. Minden nagy fordulópont számtalan személyes elválás során realizálódik. ";i Az év végén leszerelték, majd hamarosan értesült a hírről, hogy fia, akit egy olaszországi büntetőszázadba osztottak be, meghalt. Kirchhorst-ban, ahol a világháború végét töltötte, 1945. január 7-én így írt: „Ernsteltól még mindig nem jött levél." Majd alig egy hét múlva a tragikus hír: „Ernste/ halott, elesett az én drága jó fiam, már tavaly november 29-én. ”” Jünger a háború végeztével saját kezével emelte ki fia testét egy tömegsírból. Jíingert a négy éves frontszolgálat élményei tették íróvá. 1918-tól 1925-ig számítjuk front-, vagy háborús műveit. Ekkor írta azokat a munkákat, amelyeknek középponti mondanivalóját az elkövetkezendőkben megpróbáljuk összegyűjteni. Jünger több naplót, háborús visszaemlékezést, dokumentumregényt, esszét és cikket írt élményeiből. Így született meg az In Stahlgeivittern (1920), a wcimari korszak legsikeresebb háborús írása, s jöttek a további kötetek: a Der Kampf als inneres Erlebnis (1922), a Sturm (1923), a Das Wäldchen 125 (1925), végül a Feuer und Blut (1925), ugyanekkor több cikket írt a frontharcosok lapjába és egy kéziratos, eddig nem publikált frontnapló is született ebben az időszakban. Jüngernél a háború közvetlenül átélt és a maga teljes valójában, a legvégsőbb következményeiig felfogott valóság. A világháborút az emberi létet örökké jellemző krízis legtotálisabb megnyilvánulásaként látta, s a nietzschei ugrás, a georgei fordulat megtételére lehetőséget adó fenoménként kezelte. Jünger háborúértelmezésének magyarázatát bonyolulttá teszik a technikai civilizációról általa írottak, valamint az, hogy az egész kérdést ontológiai környezetben teszi fel, és ennek megfelelően ad rá metafizikai-eszkatologikus magyarázatot. Alapmegállapítása - ahogyan arra Lars Koch felhívja a figyelmet — az, hogy a világháború lényegében az ellen-modernség modellje.:4 Az első világháború Európa számára kollektív élményt jelentett. Polgárháború volt ez a kontinens népei között, amelyet közvetlenül a nacionalista érdekharc, a terület- és forráselosztás gazdasági ellentéteinek eszkalálódása és a politikai 63
