Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Sümegi György: Tóth Menyhért írásos hagyatéka

szetesen fontosak, nem egyszer forrásértékűek lehetnek a hozzá írott levelek is (ilyenek pl. Iverényi Jenőtől, Illés Árpádtól, Bőd Lászlótól, vagy Ijjas József miskei paptól, későbbi kalocsai érsektől stb.). Ezek, zömükben egy-egy kérdésre, egy közös problémára világítanak rá.

Tóth Menyhért levelei sorában a szüleinek pesti főiskolás korában küldötteket jelentős információtartalmuk, kiemelkedő forrásértékük miatt ugyanúgy fontosnak tarthatjuk, mint az utolsó másfél évtizedében, művészete ismertté válása idején Lándori Angélának, vagy korábban: I lofmanné Belányi Lenkének fogalmazottakat. A szüleinek írottak rendre tudósítanak a főiskolás, gyakran változó lakhelyeiről és tanulmányai állásáról, azok előrehaladásáról, főiskolai pályázatokon való részvételéről, vizsgáiról. 1933 január 18-án szüleinek írta: „Hiányosan, de bejárok az iskolába. Elkezdtem festeni otthon egy képet a lakásért Rrivátsynak” - ugyanis ő akkor a Krivátsy vezette Városmajori Művésztelepen, az Olasz Fasor 45-ben lakott, s ahogy leveléből kitetszik: képpel fizetett a szállásért Rrivátsynak (ZsJ, 283.).

Néhány informatív példa még: „Úgy hiszem, hogy mégis haza fogok utazni, mert az a dolog, amire volt kilátásom, nem járt anyagi eredménnyel. Erkölcsileg szép sikerem volt a pályázaton (a tanárom, Vaszary szavai szerint), de hát ő sem tud mindent kivívni a növendékek érdekében, meg voltak közelebb esők, amit tudtam. Nem baj.” (1931 k., ZsJ, 288.).

1935. IV. 8.: „Hát nagyon vigyázzanak! Ha én otthon volnék, talán köny- nyebb lenne, de ne búsuljanak, az Istennél van minden”. (ZsJ, 285.)

1935. rV 29.: „Gyönyörű idő van. Szép a természet, csak én nem nagyon látom a természetet a házaktól. Vasárnaponként valamilyen szebb helyre (...) megyek”. (ZsJ, 286.)

1933-ban, talán ősszel a Rózsa u. 54. Le. 18-ból (ott lakott akkor) írja haza Miskére: „hogy ki a tanárom, hogy most Vaszaryt helyettesíti Réti, ti. Vaszaryt nyugdíjazták, illetőleg elbocsájtották a Főiskoláról. Tehát most nekem Réti István a tanárom. Gondolkozom, hogy jó lenne egy másik tanárhoz átmenni. Llogy melyik lenne legjobb, még nem tudom”. (ZsJ, 284.)

Az utolsóként idézett levelében fölvetett problémának talán érdemes utánajárni. Ezt megtehetjük a Kecskeméti Képtár Művészettörténeti Adattárában őrzött, most kiállított Képzőművészeti Főiskolai indexe, leckekönyve segítségével. Az 1929/30-as és az 1930/31-es tanév mind a négy félévében heti 30 órát látogatott alakrajzból Vaszarynál. Az 1932-33-as tanév első és második szemeszterében ugyancsak Vaszary mesternél, már heti 36 órát abszolvált. Azonban az 1932—33-as tanév mindkét félévében Réti Istvánhoz járt hetente 36 órában alakrajzra. Az 1933/34-es tanévben Tóth Menyhért nem iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, ahol azután utolsó, ha jól számolom 9. félévében, az 1934/35-ös tanév őszi szemeszterében Kandó Lászlóhoz járt „Alakrajz és festésre”, ugyancsak heti 36 órában. „Tóth Menyhért rendkívüli hallgató” nevére kiállított főiskolai abszolitoriumában alakrajzból utolsó tanárától, Kandó Lászlótól kapott érdemjegyet. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az 1940. február 13-án kiállított végbizonyítványát aláíró rektor Rudnay Gyula volt. A szüleinek írott levélrészletből és főiskolai mesterei változásából, a kihagyott évből az is fölsejlik, hogy talán Vaszarynak a főiskoláról történt eltávolí51