Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Szabadrablás

Ml LEHET AZ IGAZSÁG A MASZTURBÁCIÓ KÖRÜL? A maszturbáció azért kulcskérdés, mert a hozzá való viszonyulás kialakulása időben megelőzi, és alkalmasint meg is határozza az egyén általános szexuális viselkedésének kialakulását. A mai légkörben nem könnyű, mégis muszáj ki­mondani, hogy az onánia helyes szemléletének alapját európai ember a keresz­tem' erkölcstanban találhatja meg, amely bűnnek tartja azt. A pusztán morális­teológiai érvelés azonban ezt nem tudja széleskörűen elfogadtatni még akkor sem, ha tudjuk, hogy minden morális törvény mögött ki lehet mutatni reális- gvakorlati megalapozottságot is - nemcsak a mózesi kőtáblákat. Nem vitás, hogy a lehető legkörültekintőbb és a lehető legempatikusabb érvelésre van itt szükség. Ennek során meg kell érteni, hogy a mai pornografikus kulturális környezetben emberfeletti feladat vár a maszturbáció kísértésével küzdő ka­maszokra és idősebbekre. Emberfeletti feladatot pedig emberek csak kivétele­sen tudnak végrehajtani. Tehát itt drákói szigornak nincsen értelme, de a ke­resztént’ erkölcstanban megjelenő alapelvből nem hiszem, hogy engedni lehet. Az önkielégítés libertinus szemlélete és az ennek megfelelő gyakorlat ugyanis csak a felszínen és rövid távon szabadít meg bármitől is. Amikor nem­létezőnek nyilvánítja a problémát, valójában csak hógörgeteg-szerűen meg- duzzasztja, és a végén már nem lehet kimászni alóla. Atomizált, nárcisztikus (vagy még rosszabb esetben: gépiesen érzelemtelen) lényekből álló társada- lom-modell rajzolódik ki a maszturbáció felmagasztalása nyomán, s ez nem pusztán szociológiai, sőt, társadalomontológiai következményeiben riasztó, hanem maga az antropológiai önfeladás, a teremtés érvénytelenítése. Mintha Isten csak Adámot vagy csak Évát teremtette volna. Az önkielégítés elkerüléséért vívott küzdelem (ama nevetségessé tett, gúnyos tóthtihamérozással emlegetett „tiszta férfmság” vagy leányság) persze szenve­déssel jár, és nem is szabad mazochista könyörtelenséggel vívni. Felül kell vizs­gálni azonban azt a „korszerű” hozzáállást, hogy a szenvedést mindig kerülni igyekszünk, kivéve, ha örömökhöz, pláne ha élvezetekhez juthatunk általa. E felülvizsgálatot csak énünk korlátozásával, némi alázattal, a szeretet jegyében - a szenvedést tudatos áldozatként értelmezve - lehet eredményesen elvégezni. De e felülvizsgálat nélkül is be lehet látni, hogy az önmegtartóztatással járó nehézségekért kárpótolja az embert az élet. Maga a küzdelem olyan jellemne­velő, akaratnövelő és energiaszublimáló folyamat lehet, amely kiérlelheti az illető személyiség autonómiáját, önmaga fölötti fennhatóságát és eredményes munkára való képességét. S mindezekért még mást is elősegíthet: magát az egészséges szexualitást! Azt a fajtát, amelyben a teljes személyiség részt vesz, nemcsak egy része. A pornó - és ennek részeként az aggálytalanul elfogadott és rendszeresen gyakorolt maszturbáció - az önálló személyiség lerombolója, ezáltal a teljes mértékben csak ép személyiséggel és érzelmi alapon átélhető szex gyilkosa. S még többet is mondhatunk: nem más, mint a nem éppen ókonzervatív nézeteiről és szerelmi magatartásáról ismert Füst Milán igazolja, hogy a maszturbáció pszichológiai-fiziológiai mechanizmus révén is tönkrete­heti a szexet. Magyarán, ha az önkiszolgáló egyén - akár férti, akár nő - a tár­sas viszonyban nem kapja vissza a megszokott ingerenciákat (márpedig pont 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom