Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Szabadrablás

Nem elveszett ember tehát az a kamasz vagy akár felnőtt, aki erkölcsi problémát lát a magányos szexben, és ezért minden teáié telhetőt elkövet az erkölcsileg helyes megoldás érdekében.

De könnyen az elveszettek közé kerül az, aki nem érzékel itt semmiféle erkölcsi kérdést. Főleg pedig az, aki gond nélkül magáévá teszi a nagy buzgalommal széthintett pszichológusi koreszmét: hogy a maszturbáció hiánya a káros, és hogy ez a legjobb begyakorlás és a legjobb terápia stb. Aki ezt a beállítást elfogadja, az engedelmes, birka-mód terelgethető, pornódrog-függő bábja lesz a kéj-adagoló liberális-pornografikus kizsákmányoló gépezetnek.

EGY PÉLDA AZ IDEOLÓGUSI „SZILÁRDSÁGRA"

Se szeri, se száma a világhálón magukat kellető lélekbúvároknak, guruknak és felszabadítóknak, ilyen-olyan toleranciabajnokoknak. Ámde a dicsőséges szovjet katona a géppisztollyal kutyafüle volt nemcsak a felszabadítás szexuális mélységeit tekintve - pedig, mint ismeretes, megtette ő is a tőle telhetőt -, hanem ami az ellentmondás lehetetlenségét illeti is. Immár odáig jutottunk, hogv ha valaki liberálisnak, toleránsnak hirdeti magát, ajánlatos mailcipőt kötnöd, de talán még így is utánad hajítanak egynéhány billogot, amelyek azt tanúsítják, hogy te viszont igen-igen intoleráns vagy. (Azért én, naiv ember, néha próbát teszek, tévesen azt gondolván, csak a láncaimat veszíthetem... Néhány éve még az egyik vezető képes hetilapnak is írtam pár keresetlen szót a határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügyében, gondolván, ha netán közölnék olvasói levélként - amit tartalma miatt nem tartottam valószínűnek -, előtte csak kikérik a hozzájárulásomat. Nem kérték, ellenben bevetették egykori egyetemi csoporttársamat, a nagy példányszámú napilap vezető publicistáját, akiről tudom biztosan, hogv jó eszű ember, ezért szomorúan bár, de a jellemének számlájára kellett írnom durva logikai csúsztatásait. Ezek azt szolgálták volna, hogy a dolog érdemére való válasz helyett besározódjék annak fölvetője.)

Ami pedig a lélekbúvár-ideológusok magatartását illeti, az elhallgatásra- semmibevevésre-lerázásra hozok egy példát. Lehet azt mondani, hogy egy példa semmit sem bizonyít, és ez igaz is, de többet nem hozok, mert nem folytattam módszeres kutatásokat ez irányban, s különben is, az illusztrálandó magatartást oly általánosan tapasztalom, hogy nem érzem szükségét annak, hogy az illusztrációt igazolásra használjam fel.

Pár éve történt ez is. Nem a rejtélyes okból előítélet-mozgósító pszichológusok valamelyikével hozott össze a jósors, akikkel kapcsolatban óhatatlanul felhorgad a gyanú, hogy főként saját magukban búvárolják a tolerált aberrációkat, és ügyfeleiket potenciális bűntársaiknak tekintve leginkább a lelkiismeretük fennhatósága alól kívánják emancipálni őket. Nem, egy kedves arcú hölgy honlapjára tévedtem, aki épp az önkielégítés nagyszerűségéről osztotta az észt boldognak-boldogtalannak, beleértve a férfiakat-fiatalembereket is, akiknek praxisáról, ugye, a legnagyobb szakmai gyakorlatot feltételezve is csak némiképp distancírozott ismeretei lehetnek. Ideiktatom hozzá szóló elektronikus levelemet, amelyet nemcsak hogv nem a későbbi publikálás szándékával írtam, hanem őt is kifejezetten arra kértem, hogy saját honlapján se tegye

23