Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatások
szer kimentek románba, és nem vált be a számításuk, akkor most miért idejöttek?” Ne háborodjunk, mi akartuk, hogy így legyen: a magyar demokrácia gyümölcse az az iskola és az a tömegtájékoztatás, amely ilyen polgárokat nevel. A közoktatást és a tömegtájékoztatást három politikai félelem vezérli: az első tó' veszély a vallásosság, a második a nacionalizmus, a harmadik a tudás. Az idézett fölmérés azt állítja, „hogy magyarságukra az átlagosnál is nagyobb arányban büszkék a Nyugat- és Közép-Dunántúlion élők, a nyugdíjasok, a vallá- sosak. ” Tehát azok, akik a mai újságvitákon túli eszméket is ismernek és követnek. A magyarságtudat élenjáró ellenszere a tudatlanító iskola. „Lexikális adatok helyett kompetenciát kell tanítani" - szajkózzák befolyásos oktatáspolitikusok. Vajon miféle kompetenciája — magyarul jártassága, hozzáértése - lesz annak, aki az iskoláit befejezve nem ismeri a szorzótáblát, nyökögve olvas, és gőze sincs róla, hogy ki élt előbb, Kossuth, vagy Rákóczi? Csoda-e, ha polgártársaink túlnyomó többségének agyában csupán halvány fogalmak derengenek népünk történelméről, Trianonról, a testvérségről és az ajtónyitásról? Tegyük hozzá: egyre kevesebb embernek van testvére. Nos, mi a nép? „A nép benső valósága a vallásosság, tehát a metafizikai igazság. A nép g'ökere nem a politikában, hanem a vallásban van. Es a nép tudja, hogy a búzát a fold adja, de az eszme fölülről jön”, Ezt Hamvas Béla mondja. Az egyházi iskolák kis csoportját leszámítva, a többiben ötven éve amolyan hobbicsoportoknak tekintik a vallásos közösségeket. Metafizikai igazságról, magas eszmékről szó nem esik, a föld és ég viszonyát pedig fordítsa tanítják. Néhány derék tanár azért nyilván magyarázza József Attilának ezt a sorát: „a nemzet közös ihlet." Németh Lászlót nagyjából kiszorították, mert rendre fajelmélettel rágalmazzák, holott ő ellenkezőleg vélekedett: „A faji gondolatra kell hát felesküdnünk? Ha a faj embertani fogalom: nem. Ha erkölcsi: igen. A népet többnyire tökéletlenül fedő élettani változat nem lehet eszmény, a nép sorsához illő magatartás: igen." Az ő befeketített mélymagyar gondolata is ennek szellemében fogant: „Ahol elválik a mélymagyar a hígmagyartól - manapság inkább a száj- magyartól -, az a nyelvben és általa a kultúrában, hagyományban való gondolkodás egészsége." Illyés Gyula is azt mondja, hogy magyarnak lenni nem faji kérdés, hanem erkölcsi: „Magyar az, aki vállalja." A december 5-i népszavazás éppen e vállalásról szólt. Igen érdekes volna egy osztályfőnöki óra Renan véleményéről: „a nemzet mindennapi népszavazás." Vajon ma többen vagyunk másfél milliónál, vagy kevesebben? Mécs László: A közös fészek melege c. versében így? ír: Otthon hogyha két magyar van együtt, ott uszít a virtus, gőg s a gond. Örök kakasviadal van: vetjük búzánkat, de szántónk harc-porond! 9
