Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Bokányi Péter: "Mesterek közt mester"
BOKÁNYI PÉTER „Mesterek közt mester" ARANY - ÁTIRAT0K AZ EZREDFORDULÓ MAGYAR L í RÁ|Á B Ó L * Kenyeres Zoltán írja egyhelyütt végigtekintve az elmúlt félszázad irodalmán, hogy a ’70-es évek Petőfi, a ’80-as Ady, a ’90-es évek Kosztolányi évtizedei voltak.1 Kenyeres a véleményét az illető alkotók aktuális kánonbéli helye alapján fogalmazta meg: a ’80-as, ’90-es évek váltását irodalmunkban plasztikusan, pontosan tükrözted pld. az Ady-Kosztolányi szembeállítás. Ha belelapozunk viszont az említett évtizedek líratermésébe, tapasztalhatjuk, hogy Arany János a fentebb, a Kenyeres Zoltán által hangsúlyosan említett alkotók mellett állandó dialóguspartner: műve egyaránt vonzó az eltérő irodalomszemléletű alkotók számára is, az alkotó és a versek gyakorta tűnnek fel az ezredvég magyar lírájában. Hogyan tekint Aranyra a XX. század utolsó harmada? Mint „mesterek közt mesterre”, a Nagymesterre, ahogy Orbán Ottó fogalmaz versében - az elődre, akit soha nem lehet „utolírni”. „Arany János aranypénze/melyet nem váltottam rézre/de megőrzők, míg a gyönyörtől lúdbőrzök,// mert mint rokkantat a gyógyvíz,/ő is simogat és őriz/ s majd ha voltam, /fölkelt és sétáltat holtan” - írja az Epilógus átiratában. Ahogy fentebb állítottuk tehát, gyakorta fordul az ezredvég magyar lírája Aranyhoz és művéhez: megfigyelhető ugyanakkor bizonyos művek elsőbbsége az átiratok szempontjából. A leggyakrabban citált/feldolgozott versek kétségkívül A velszi bárdok, a Családi kör, határon túli magyar íróink pedig szívesen fordulnak a Szondi két apródjához önnön és szűkebb közösségük léthelyzetének definiálása során. A velszi bárdok esetében jórészt a kanonizálódott olvasat aktualizálásáról beszélhetünk. Közismert Faludy György kissé önmítoszt építő anekdotája: az ’50-es években Rákosi születésnapjára kértek tőle verset, ő saját nevén, változatlan szöveggel A velszi bárdok at küldte el... Ugyancsak a kanonizálódott olvasat a kiindulópontja pld. Zalán Tibor A névtelen velszi kára'' című versének is - bár ez a szöveg már magát a „bárdságot” tematizálja, illetve emeli át a jelenkorba, nosztalgia tárgyává téve az Arany Jánosi szituációt, az elvekért való önfeláldozás lehetőségét. * Elhangzott „A 12 legszebb magyar vers'-program Szondi két apródja-konferenciáján Szécsényben, 2008. szeptember 27-én. S hogy tenni vágyván elmenék nagy Montgomeribe vad szolgák állták útamat itt légy se kint se be (...) (...) „Az első ötszáz énekes nevét a bárd-nagyok erős listája rögzíté amin én nem vagyok Nem tartozám se itt se ott így hát nem szólhatok Szavam legyen bár mennyverés erős az ő okuk 158
