Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Kiczenkó Judit: Útban a Szondi két apródjához

A következő szempont Aranynak a balladáról, mint műfajról kialakított felfogása. Most elsősorban nem is az oly közismert s lényeges - a Szász-féle bírálatba foglalt10 — téziseire hivatkozom, hanem a Széptani jegyzetek ben fönn- maradottakra: „Ballada és románca. E két költemény-faj közt nehéz elválasztó falat húzni. Közös jellemük az, hogy bennük az eposzi tartalom lírai alakban jelenik meg: tehát lantos eposzok. [...] nem annyira a cselekvény teszi a lényegét, mint az előadás. [...] a balladában ugyanazon végzetszerűség uralkodik, mint az eposzban; míg a románca hőse önállóan cselekszik.”11

Aranynak a balladát az eposzhoz közelítő definíciója, illetve a költemény török tematikája késztetett a Zrínyi és Tasso című tanulmány néhány tézisének alkalmazására. Érdekelt, hogy Arany (akinek már korai levelezéséből tudjuk, mennyire értékelte a Szigeti veszedelmet), mint műelemző és alkotó, hogyan képzeli el a XVI. századi török-magyar harcok esztétikailag értékelhető művészi leképzését. Naiv eposzunkban a jelentős történelmi témák - köztük „a törökkel folyt utóküzdelmek” - művészi feldolgozatlanságát pótolhatatlan hiányként említette. „Egy-egy rideg monda, töredékben, zilált prózában, hullong itt-amott; rajta műalkatnak semmi nyoma. [...] ha a hagyomány némely töredékét megőrzeni, a jelen korra juttatni képes volt, nem látszik, hogy ebben a műalak által elősegéltetett volna.”12 A Szigeti veszedelemről viszont már tanulmánya elején leszögezi, hogy Zrínyinek volt érzéke az „idomteljességhez”, a Zrínyiász „eredeti mű, s határozott költői egyéniség” munkája.

A továbbiakban a vázolt Arany-tézisek alapján közelítek a Szondi-töredé- kekhez, s érintőlegesen magához a Szondi két apródjóltoz, három szempontból, ezek a tematika, a címadás típusa és a narráció (ezen belül a líra tárgyiasításá- nak lehetősége).

Tematika. Arany a török tematikát befejezett műben négyszer dolgozta fel, egy népies krónikában és három balladában:

1. Losonczi István, 1848. Az esemény ideje: 1552. jún. 21 -júl. 27.

2. Rozgonyiné, 1852. 1428. ápr.-jún.

3. Török Bálint, 1853. 1541. aug. 29.

4; Szondi két apródja, 1856. 1552. júl. 6-9.

Érintőlegesen egyszer, a Szibinyányi Jankban, 1855. (amelyet, noha cselekménye évtizedekkel korábbi, a zárlatban 1456-ra futtat ki, kiemelve Hunyadi személyében - akárcsak Szondiéban - hogy nemcsak a magyarság, hanem a kereszténység védője is.

„Ott idővel karral s fővel Isten után vitte sokra;

Másszor is még, többször is még Járt vadászni farkasokra:

Mint védője a keresztnek,

Megrontója büszke tarnak,

Idegen nép hőse is lett Derék hőse a magyarnak.”

145