Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - B. Müller Márta kisnovellái

össze a világ, ennél súlyosabbat is el kell még viselned ebben az életben. Meleg kezeddel többé nem simogatod már a fejemet, nem ölelsz magadhoz, mint régen, nem mondod, hogy végre megjöttél, fiam. Nem vársz a kedvenc ételemmel, nem nézel mosolyogva, miközben eszem, ahogy az asztalnál szemközt ülő édesanyák nézik a fiukat a filmeken, s látszik, hogy maguk is jóllaknak közben, annyira örülnek, hogy ízlik a főztjük, mert senki nem tud olyan pasta sardät főzni, mint ő, az édesanya. Te is így néztél mindig. Melegbarna szemedben mosoly bujkált, mint itt a szájad szögletében, és nem faggattál evés közben, hagytad, hogy magamtól meséljek, tudtad, ha baj van, úgyis hozzád fordulok.

Sóhajtva visszateszem a fényképet a többi közé, betolom az íróasztalom fiókját, és miközben összeszedem a holmimat, mert menni készülök, arra gondolok, talán nem véletlen, hogy nem vittem magammal. Nem akarok én magyarázkodni senkinek. Úgysem értenék. Hogyan is magyarázhatná el az ember a feleségének, hogy élete első boldog szerelme a katekizmustanára volt? Vagy csak én érzem úgy, hogy ez átsüt azon a fényképen?

Gyécsek Józsefi Genius és |uno II.

111