Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - B. Müller Márta kisnovellái
csinálta, amit a Sanyival szoktunk, csak most nekem le kellett térdelni, aztán meg előrehajolni, a Sanyi meg bemászott alám, a Joci meg hátul volt, őt nem láttam, de a Sanyi piszkált, az jó volt, meg az egész olyan vicces volt, mert mind a ketten kiabáltak meg nyögtek is utána, még azt is láttam, hogy utána a Sanyi fogja a micsodáját, és nagyon huzigálja, aztán egyszer csak kispriccel belőle valami, de ezt már egyszer máskor is láttam véletlenül, mikor kinyitottam a szemet, mert akkor is a Sanyi nem egyedül jött, a Laci jött vele, aki még csak tizennégy éves, és nem csinált semmit, csak ült ott a sarokban, mi meg lenn voltunk a földön, egyszer kinyitottam a szememet, és odanéztem, és akkor láttam, ő is úgy huzigálta a micsodáját, mint a Sanyi most, mikor kispriccelt neki, aztán egyszer meg, mikor nem csak a Joci jött, hanem még a Gyuri is, aki magasabb, mint Joci, akkor azt kellett csinálnom, hogy az asztalra feküdtem, de félig lelógtam, aztán odaállt elém a Gyuri, az asztalon meg rám ült a Sanyi, és a micsodáját odatette a számhoz, akkor kicsit rá is néztem, nem volt valami szép, de azt mondta, nyalogassam, mint a nyalókát, muszáj volt, mert utána meg bele is nyomta a számba, majdnem megfulladtam tőle, köhögtem is nagyon, a Gyuri meg nem engedett el, nem tudtam elmenni, pedig el akartam, de nem volt ám nagyon rossz, csak egy kicsit, vagy inkább talán jó is volt meg rossz is egyszerre, úgyhogy nem is bántam, ha jön a Joci vagy a Gyuri, mert az sokkal jobb volt, mindig már reggel vártam, hogy mikor jön a Sanyi, és tényleg, sokszor már reggel is beszaladt, mikor elmentek itthonról 103 Regős Imre: Pannon töredék
