Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatások
CZAKÓ GÁBOR Beavatások A FINNUGOR NÉPEK ÚTJÁHOZ Északi rokonaink hosszú időn keresztül kizárólagos lakói voltak Eurázsia északi vidékeinek, a Finn öböltől Szibéria mélyéig. A normann varégek, az oroszok, a tatárok stb. csak később jelentek meg földjükön. T örténelmükről kevés az adat. Történelem nélküli népek (Hoppál Mihály). Saját följegyzéseik nem maradtak, mivel ilyesmiket nem készítettek. A nagyobb kereskedelmi útvonalak messze elkerülték őket; némi prémen kívül egyéb áruval nemigen szolgálhattak, így fizetőképes keresletet sem jelentettek kóbor üzérek számára. Novgorod, majd a moszkvai cárok megerősödésével lassan orosz fönnhatóság alá kerültek. Az északon élők különösebb harcok nélkül. A délebbi manysik és hantik, korábban az Urál nyugati oldalán élő Jugria - Juliánusz Magna Hungáriája? - lakói küzdöttek egy darabig az orosz források szerint. Amikor Szibériába kerültek, az Urál keleti lejtőire, az Ob mellékfolyóinak partjára, országot már nem tudtak szervezni. Ugyanis lakhelyük, a hideg tajga - a nyár egy hónap! - csekély eltartó-képessége állandó szétszóródásra kárhoztatta őket. A fiatal családok rendre kénytelenek voltak új életteret keresni maguknak, így a leszármazottak néhány nemzedék múlva több száz kilométer távolságra kerültek rokonaiktól a mocsaras, lápos, nehezen járható vidéken. A középkorban már törzseket sem említenek az orosz források. Ezek szerint kb. száz „fejedelemségre” oszlottak nemzetségek szerint, melyek tagjai 4-10 sátorból álló „falvakban” éltek. (Mikesy Gábor: Az obi-ugorok története.) A zord közlekedési viszonyok nehezítették az állandó kapcsolattartást, politikai, vagy helyesebben: népi-nemzeti egységüket. Kultúrájuk, nyelvük, hitviláguk fejlődési iránya szerveződés helyett a folyamatos bomlás. (Götz László: Keleten kél n nap). Pl. istenségeiket a néprajzosok sem tudják megszámolni. Az obi ugornak nevezett nép hamar széthasadt hantira (ma kb. 22.000 lélek) és manysira (kb. 8000 lélek), akik egymást rég nem értik. Aztán a manysik bomlottak négy, erősen elidegenedett nyelvjárásra. Itt most nem térünk ki az oroszok és a szovjetek népirtó politikájára, valamint az ipari civilizáció (kőolajtermelés) iszonyatos hatásaira, melyek kedves rokonaink megsemmisítésével fenyegetnek. Gondolatmenetünk szempontjából az a lényeg, hogy azért nem lelik nyelvészeink az ugor őshazát sehol, mert az sosem létezett. Az állandó szétválás- ra-aprózódásra ítélt csoportok közös élet híján sehol, semmilyen közös nyelvet, népet és kultúrát nem alakíthatnak ki: csak bomlani tudnak. Még a forró égövi őserdők lakói is apró, pár családból álló közösségekre tagolódnak. Ama- zóniában, Kongóban, Uj-Guineáiban ahány folyó, ahány völgy, annyi nép és nyelv. Ennek nem mond ellent a vikingek története. Ok a Golf-áramlat révén kedvezőbb éghajlat alatt, a tenger terített asztala mellett nem nélkülöztek, és kirajzott csoportjaik a hajózás jóvoltából élénk érintkezésben maradtak. 1
