Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Végh Attila versei
V É G H ATTILA Mese Kezdetben mesepartok felé evezünk, szívünkig habzik az Óperenciás tenger. Végül értünk jön a kék halál. Int nekünk. Agyvérzés. Szivat az operációs rendszer. Kezdetben nem azt gondoljuk értelemnek, hogy termeszként futkosnak fejünkben a számok. De most már a jó kurva anyját Bili Gates-nek, termesztenék inkább vadkendert, varjúmákot, mint hogy itt rohadok, csukott windows előtt, benézek rajta, hogy akkor most mi a fasz van. A wifim is gyönge, meg e-mailem se jött, lemondtam mindenről, ülök zombi-alakban, és várom, mikor lép ki egy terminátor a pixel-tengerből, búgva: „Ahoj, poplacsek!” Lőjön szét. Aztán mondja be a narrátor: „Isten se rakja össze, mit Arnold szétszedett”. Hát ez hepiend volna. Oszlani szépen a nirvánában, míg újra föláll a rendszer, és már nem látni, hogy a monitorképen írva vagyon: egyszer volt, hol nem volt, egy ember. Meg kéne végre tanulni németül, eredetiben olvasni Rilkét, meg kéne tanulni végre oroszul, eredetiben olvasni Dosztojevszkijt, meg kéne végre tanulni franciául, eredetiben olvasni Rimbaud-t, meg kéne tanulni rendesen angolul, hogy ne csak makogva olvassam Plath-ot, és hát görögül is meg kéne tanulni, hogy ne csak szótárral értsem az öreg Platónt. Nyelvek 52
