Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetés Hajnóczy Péterről Melis László zeneszerzővel, két ülésben
azok narkomán jellege is. Komolyan gondolom, hogy az első blikk egy Hajnóczy szövegnél azért a narkománság. Ne feledjük, rengeteg narkomán van ma is, fiatal narkomán, sőt, egyre több - biztosan ez is hat. És csak ezután következik egy második olvasat, amiből kiderül az, hogy mit hozott ki a narkománság az íróból. — Mit gondolsz, ha Hajnóczy ma élne, tegyük fel, túléli a saját halálát, akkor mit csinálna ezen a mai Magyarországon? Ugyanis műveinek egyik fontos jellemzője a tiszta és pengeéles etikai nézőszög, és az elesettekkel, a nyomorultakkal, a megalázot- takkal való együttérzés. Írásai a tisztaság, meg a becsületesség, meg a szeretet iránti sóvárgást fejeznek ki. Hogyan tudna most itt létezni, az ő alkatával, mi lenne belőle?- Hát, mint mindenki ilyenből, rokkantnyugdíjas! De, a tréfát félretéve, mert ez nagyon éles kérdés, fogalmam sincsen. 89 után egy félévnyi időszakig úgy tűnt, hogy lehet itt valamit csinálni. És aztán kiderült nagyon-nagyon gyorsan, hogy nem lehet semmit. Hogy valami nagyon rossz pályára lett téve az egész magyar társadalom. Onnantól csak kínlódás folyik, semmi se lett tisztázva. III/III-asok itt ülnek, ott ülnek, amott ülnek, semmi nem tud igazolni semmit se, minden dolog a bíróságon dől el, ha eldől egyáltalán ... Nincsen tiszta lap. Mondjuk, Hajnóczyval valószínűleg ugyanaz lett volna, mint a hozzá hasonlóan karakteres emberekkel, egyszerűen félreállították volna. Mint a Jeles Andrást, ugyanúgy. Tehát. ..az ilyen minőségi ember, mint a Hajnóczy - most teljesen függetlenül a művészi kvalitásoktól - azok között az igazságkereső figurák között találná magát, mint Székely Gábor vagy Jeles András. Énszerintem belerokkant volna a mellőztetésbe. Valószínű, hogy a vesztesek között volna, a nagy vesztesei között az irodalomnak, mert valószínűleg tovább ivott volna. — A halálával viszont sikerült neki ezeket elkerülnie. Mégis — mintegy elégtételként -, a fizikai lététől-nem lététőlfüggetlenül, érzékelhetően ma is közöttünk él. A személye és az írásai köré szerveződött kultusz mindenképpen életben tartja. E kultusz legfrissebb, s tán egyik leginkább karakteres megnyilvánulását én „A halál kilovagolt Perzsiából” kisregényéből született filmben, dr. Horváth Putyi alkotásában látom. — Régi terve volt Putyinak, aki nagy tisztelője a mesternek, hogy megjeleníti filmen ezt a Hajnóczy-művet. Évekkel ezelőtt forgatott a Balázs Béla Stúdióban egy kisfilmet, amiben egy részt — teljesen amatőr körülmények között - leforgatott a regényből is. Ebből lett aztán egy tizenvalahány perces kisfilm, aminek ez a bice-bóca stílusa, ez a lehetetlen, szinte dokumentarista feldolgozása nagyon ütős volt. És akkor ez az anyag évekig csak állt, majd a Tarr Béla megvágta. Aztán, erre alapozva beadtak a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz egy filmtervet, hogy az egész regényt meg tudják filmesíteni. Kaptak is rá valami nagyon minimális pénzt. Szóval, nagyon kis költségvetésből készült a kipótlás, ami tulajdonképpen a nagyobbik része a filmnek. A már meglévő anyaghoz kellett hozzáforgatni a többi jelenetet is.- És Te, aki nem vagy színészember, hogyan kerültél bele a filmbe?- A BBS-es alapból megmaradt a két szereplő, a Sneci, Schneider Zoltán meg a Verebes Linda. Az öreg Hajnóczy, az író megformálójaként pedig 44
