Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Fűzfa Balázs: Berzsenyi, 2007

Vörösmarty aggastyán közöttük. - De hol van már az a szellem, hol van már az az elegancia, mellyel „mellesleg” lehet nemzettörténelmet írni, saját esztétikát megalapozni, költészethez igazítani mélységet és magasságot, múltat és jövőt, és eget, és vágyat?

Ezért hát kérdezzük: a szabadság köreit ujjunk köré kicsoda igazítaná, távolságok hidegét tenyérmeleggé ki gyógyítaná, ha nem ők? Ok, akik csak „mellesleg” fohászkodtak a Reményhez, s váltak ezért „a teremtésben vesztes”-sé, ők, akik „mellesleg” görbítették meg a teret és az időt, „mellesleg” alkottak, gyarapítónak pillanat-percekig, mégis időtlen időkön át, ők, akik bukdácsolva, elesve, zokogva és sírva emelték föl örökkön-örökké végtelent fürkésző tekintetüket, hogy elevenné és tündöklővé, és szerethetővé varázsolják ezt az országot. A jövőnek. Sohasem maguknak.

Létükben vigasz, szavukban szabadság, tekintetükben világosság, nem fogyó remény. Legyen immár a miénk, velük és általuk, a teremtő emlékezet!

Jegyzetek

1 SZERB Antal, Magyar irodalomtörténet, Bp., Magvető, 1978, 272.

; LÁNYI András, „Egy Karamazov a fogalmak világában” = L. A., A kettészakadt üstökös, Bp., Liget, é. n., 6-7.

' Uő., Uo., _26.

4 Vö. KERÉNYI Ferenc, Petó'fi Sándor, Bp., Elektra, 2002, 31-32.

Fűzfa Balázs, Molnár Anikó jegyző, Zolnai Attila polgármester, Mészáros Kinga, Zolnainé Nábrádí Györgyi tanár