Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Illés Péter: Régi szőlőhegyek, hegybéli közösségek a Vasi-Hegyháton
A régi présházak egyik sarkában álló sározott tűzpadkán, vagy azon belül, a földön tüzeltek. A padka nemcsak szikrafogóként szolgált, ülőhelyként is használták. A felcsapódó szikrák ellen a tüzelőtér feletti részt lepadlásolták, a füst csak a nyitott ajtón, a szellőzőnyílásokon vagy a padlástéren keresztül jutott a szabadba. A szőlőhegyi hajlékok fejlődését különféle egyéni megoldások tovább is színezték. Például az oszkói Újhegyen (Ebtulok) egy présházba szabadkéményes tüzelőteret helyeztek, a szomszédos Csillaghegyen pedig egy teljesen fedett födémmel ellátott présházpincét a tetőszerkezetén külső padlásfeljáróval építettek, ami a szénatárolásban jelentett fontos segítséget.“ A présház munkateréből nyíló, különálló belső pince funkciója elsősorban a bortárolás volt. A boros, pálinkás és ecetes hordók a bejárati ajtóval szemközt és oldalt, a fallal párhuzamosan elhelyezett „gdiitáijd”-kon (ászokfa) álltak, tetejükön „hőbér"-rel (lopó), a már említett „borválló”-val, kádakkal. A szőlőhegyi tartózkodásokhoz gerendára függesztett polcon tartották a sót, a kenyeret, a szalonnát, kosarakban gyümölcsöt, diót, illetve egyéb apró szerszámokat. De ebben a helyiségben volt a helye a felaggatott szőlőnek is.61 Néhol a parcellák végében, kaszálókon lévő gyümölcsösökben ősszel leszedett pogácsaalmát, cigányalmát is télire a borospincében burogatták a földre halomba.“ A borospince szellőzését a falba vágott szűk szellőzőlyukak szolgálták, amiket télen rongyokkal tömködtek be a fagy ellen. A szoba berendezése csak a legszükségesebb tárgyakra szorítkozott, mely a falusi lakóházból kiöregedett, elnyűtt, de még használható régi bútorokból állt: sarokpad, ácsolt asztal, hátas székek, tálas polc, szalmával font egyszerű faágy, benne pokróccal letakart szalmával volt a szerény berendezés. Ha nagyobb munkában elfáradtak, ide lefeküdhettek, ki pokróccal, ki szűrrel vagy nagykabáttal takarózott/’5 Néhol gyalupad is volt, amivel a gazdák télen dolgozhattak, szerszámokat, székeket, bútorokat faraghattak/4 Szobát építettek külön bejárattal is, a helyiségnek minden esetben kis vasrácsos ablaka volt. A szőlőhegyek hajlékai több helyen lakóházas pincékké alakultak, melyeket a szobán kívül egy különálló füstös konyha tett az időszakos tartózkodáshoz még otthonosabbá. A nagytilaji szőlőhegy eg)' présházpincéjében konyhát a régi szoba kettéválasztásával építettek, úgy, hogy a csikótűzhelyt - máshol a cserépkályhát - a szobába tették, füstjét pedig a füstöskonyhába vezették. Itt még régi füstös kemence is volt/” Ilyen tüzelés mellett a füst csak azon a búikon tudott távozni, amin a füstös kemencéé, ha a szél visszaverte a faluban azt hihették, hogy ég a pince. Aki tehette, régi, megörökölt présházpincéjébe később téglakéményt épített. A délnyugat-dunántúli vidékek egyes szőlőhegyein a lakóházas pincék fel- halmozódása lakótelepülések kialakulásához vezetett, például így jött létre a Balaton környéki Vonyarcvashegy, Gyenesdiás vagy Cserszegtomaj.“ A szőlőhegyek falvakká átalakulását persze az is elősegítette, hogy a falvak szegény sorsú lakói gyakran huzamosan többet törődtek a szőlőheggyel, mint az anyatelepülésükkel. A Vasi-Hegyháttal délről szomszédos zalai Göcsejben Dobronhegy még neve szerint is szőlőhegytelepülés, akárcsak Bazita és Szenterzsébet-hegy/ Az elmúlt kétszáz évben hegyháti szőlőhegy lakótelepüléssé csak ideiglenesen vált. Sárfimizdó, miután a XIX. század elején egy 25
