Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Söptei Imre: "Vasmegyei borvidékek"
összegért váltották meg, mert katasztrális holdanként 60 forintnál is többet kellett fizetniük. A „jobb” gazdák közé többeket is számítottak, de közülük név szerint csak hármat említettek, Drünbeck Jakab plébánost, Harer Ferenc bírót és Pranger Jánost. NAGYKERESZTES (GROSSDORF, MA: VASKERESZTES) „Rohoncztól dél felé a Pinka-folyó mellett terül el jobbára lejtéssel...” A tulajdonképpen a Pinkaóvári hegyek lejtőin elhelyezkedő területet Entz Fe- rencék nagykeresztesi és vashegyi borvidéknek nevezték, a vaskeresztesi vörösborról - legalábbis a megyén belül - ma is jól ismert termőhelyet. Az itt készített bor első írásos említése 1401-ből maradt fenn. A szombathelyi polgárokon kívül jelentős területei voltak itt az Este főhercegi és jáki apátsági uradalmaknak is. Utóbbi rigolozással és a legjobb fajtákkal mintaültetvényt is kialakított. A hegycsoport nyugati része ma Ausztriához tartozik, ahol jelentős kultusza van újabban a bortermelésnek. A Vaskeresztes és Felsőcsatár határában fekvő Waller-hegyet vagy dűlőt, a környék legjobb termőhelyeként említi a jelentés. A „szívós” agyagtalajon, amely trachit- és kovatörmelékkel kevert volt, rengeteg szőlőfajta virult, de közülük három volt túlnyomónak mondható. Természetesen az itt is Gmeinernek nevezett furmint vitte a prímet, az egyik változatával együtt, amely tömöttebb fürtű, jobban termő volt, talán ezért is nevezték itt Tokaiiernek vagyis tokajinak. Szép számban díszlett még a Chasselas {fiadért), amit a bizottság a győri gyöngyszőlőhöz hasonlította, és gyenge bort adónak minősítette. A magyarul fosókának is mondott rakszőlőt itt Rumpelnak nevezték. Kapálni évente háromszor szokták, a többnyire sorba ültetett, karózott tőkéket a sok kő miatt itt is kétágú kapával művelték, éppen ezért bakhátakat sem alakítottak ki. A csapos metszés során két szemet hagytak meg, a borkészítés és kezelés Kőszegéhez volt hasonlatos. Egy hold után általában 20-30 akó (1000- 1500 liter) mustot préseltek, a bort jó minőségűnek és zamatosnak ítélték, amiért 6-10 forintot fizettek, utóbbi árat Stájerországban, előbbit itthon kaphatták. A pincés szőlők holdanként 600-1200 forinton cseréltek gazdát. NÉMETÚIVÁR (GÜSSING) A szintén Batthyány-birtok szőlészetének állapotáról nem sokat jegyeztek fel a bizottság tagjai. Leginkább a húsz év alatt jelentősen növekedett termőterülettel foglalkoztak. Szerintük az 1840-es években még csak két település határában termesztettek szőlőt, míg a felmérés idején ez már tíznél több helyre terjedt ki. Ennek oka egyedül az volt, hogy a határ közelsége miatt Stájerországban jól, 9-10 forinton tudták eladni a furmintból készített bor akóját. SÁG HEGY „A sági heg)' kiégett vulkán lapos tetővel, mely mintegy 40 holdnyi lapos tért képez... ” 10
