Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Sipos Lajos: A tankönyvíró...

2 és h- teáik osztályosénak szánt irodalmi olvasókönyvét. Ez utób­bi két kötetben a kör njjäfVügesitésének problémáját kellett meg­oldania- Egyrészt ugyanis elevenen ált az a tanári tradició, a- melyik az általános iskolában lezárt, történeti elvű képzést írt elő és tartott természetesnek, kiemelt szerepet biztosítva a reformkor és az utána következő korszak irodalmának. Másrészt megerősödött az a törekvés, amelyik a távolra került, esztéti­kailag nem releváns müvek hel.ett a 2o. század második felének irodalmából akart beemelni a tananyagba szövegeket, változtat­ni akart a módszereken, a passzív befogadást át akarta alakíta- nijineraktiv rendszerekkel, érvényesíteni akarta az irodalomtudo­mányi felismerést, miszerint nincs végleges olvasat, tehát a tan­könyvekben megjelentett tudás nem lezárt és végleges, hanem meg­ismerési utakat kínál föl. Goda Imre alapos szakmai tudással, nagy erudicióval, a tanító és a tanítandó koro.-ztályok iránti tapintattal készítette el# a két tankönyvét. Ha a közoktatás / egyszer / pusztán szakmai kér­dés lesz, a nevelés- és kultúrtörténet értéke'lni fogja kezdeménye­zését. a késői korszakok fogják majd hasznosítani tapasztalatait. Ezekből a kön'1 vekből meg lehet ugyanis tanulni, hogy a tankönyv minden időben konszenzuskereső és konszenzusteremtő műfaj.Máskép­pen ugyanis sem a diák, sem a tanár nem fogja használni. Az "olyan" könyvek által pedig a világ nem megy "elébb". Sipos Lajos Sipos Lajo.- egyetemi tanár E1TE £.TK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom