Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Szili Szabolcs: Viszlát Júlia
SZILI SZABOLCS Viszlát, Júlia I. Fentről nézve minden aprónak és elhanyagolhatónak tűnik. Nem kell az egekbe szökkenve, felhó' szélén ücsörögnünk, lábunkat lógatva, ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a földön élő törékeny lények a maguk ködös világába tengetik mindennapjukat. Sőt! Az égi tengereken cikázva nem látjuk az emberek apró rezzenéseit, amit piciny dolgok váltanak ki. Nem látjuk a hölgyet, aki megpakolt szatyrokkal, érdektelen mélabús arckifejezéssel támolyog hazafele, miközben azon gondolkodik, mit fog csinálni ezen a szürke, unott estén. Egyedül él apró bérlakásában, macskája az egyetlen lény, akivel megosztja gondolatait. Nem tűnik ki a tömegből a férfi, aki újságát hona alá csapva, térdig érő fekete ballonkabátjáhan közelíti meg a kedvenc szórakozóhelyét, ahol reményei szerint, megismerheti az ez esti partnerét. Nem látjuk a járda szélén heverő, rongyokba öltözött férfit, aki olcsó szeszre próbál összekaparintani egy kis pénzt, hogy eltávolodjon pár órára ettől a világtól, ami nem tartogatott számára pozitív eseményeket. Hiába dolgozott, napokon át nem találkozott családjával, mert minden nap be kellett mennie, dolgozni, hogy törleszteni tudják a részleteket, mégis itt kötött ki. S tudja, hogy nem ez lenne a megoldás, mégis újra és újra visszaesik, mert egy olyan mozgólépcsőn gyalogol, ami ellenkező irányba halad. Megpróbálja a lehetetlent, kiszakadni ebből a sötét, elhomályosult elmék uralta világból. Mindenki megpróbál kiszabadulni, de mindenki felülről tekint a közösen épített világra, egyszemélyes cumullusán ücsörögve bámul a semmibe, mivel senkit nem érdekelnek a körülötte történő események. S egyszer csak egy test, kitörve önnön börtönéből, őrült zuhanásba kezd. Lefele zuhan, nem tudni, hova érkezik meg, nem tudni, ki érkezik meg, és ha megérkezik, hogyan fogadják. II. II. Faust zaklatottan ébredt álmából, amire már nem emlékezett, de érezte, hogy nem jelent jót. Nem hétköznapi álom volt, valami megváltozott benne, de pillanatnyilag nem ért rá holmi értelmetlen álmon gondolkodni. Fürdőszoba, zuhany, borotválkozás, vissza a szobába, ing, nyakkendő, indul a napi hajtás. Bár szerette a nyakkendőt, nem szerette az ing legfelső gombját begombolni és a nyakkendőt a torkára szorítani, és ezért a társadalom hanyagnak titulálta. Vagyis indulna, ha Faustot nem vágták volna ki előző munkahelyéről. Bár ez elég csúnyán hangzott, mert nemcsak őt bocsátották el, hanem mindenkit. A kis sarki nyomda bezárta kapuit, és úgy fest, hogy az ajtók örökre zárva maradnak. Faust szerette ezt az állást, bár a nagyobb megrendeléseknél 72
