Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Fehér Renátó: A tékozló fiú

FEHÉR R E N Á T Ó

A tékozló fiú

JÓZSEF ATTILA I STEN - KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI

Isten nevét hiába ne vedd! A második parancsolat. József Attila verseiben nem is tett ilyet. Csak azt vitte végbe, amit már 18 éves korában megírt egyik tanárának: „én az Istent új és igazi valójában fogom megmutatni. ”

Korai éveiben Isten megtalálásának folyamatai megfigyelhetők verseiben. 1925-35 között viszont szinte teljesen eltűnnek az ilyen témájú versek. Élete utolsó éveiben újra felerősödik az Isten-kérdés, bár már teljesen más hozzáállással, mint korábban.

József Attila hitének és Isten iránti szeretetének formálódása független a vallások és egyházak dogmatikus szabályaitól {„a görögkeleti vallásban nyugodalmat nem lelt, csak papot” - írja magáról), ez inkább egy magától alakuló, egyszerűségtől és fájdalmas szükségtől bensőséges kötődés.

Kamaszkorának oly nehéz időszakaiban már formálódó Isten-képet találunk, habár itt még ifjúkori racionalitása miatt nem nevezi nevén a „Végtelent”. Keresek valakit című 1921-es versében elsődlegesen a szeretet- vágv fogalmazódik meg. Gyermeki elméje még képtelen az Isten, mint szó, elfogadására, de érez valami misztikust és természetfelettit. Bízik is ennek a valaminek (Végtelennek - Mindenhatónak) a segítségében, hiszen az evilági csodákban már csalódott, majd belefásult a hiányukba:

„Könnyim csorognak - majd kiapadnak,

Vágyak magLikkal messzebb ragadnak - Majd kiapadnak!”

Aztán búsan megáll, szemeit lehunyja. Mintha imádkozna. Ezzel el is röppen a hit reményébe, és a földi dolgokra {„arra az egyre”) már nem is vágyik tovább. A legegyszerűbb üzenetet égeti magába; a mondatot, amit ha elhiszünk, nincs is szükségünk másra: Istenben bízunk. Nem véletlen, hogy ez a mondat az Egyesült Államokban éppen az 1 dolláros bankjegyen található. Az ifjú költő tehát „épülő” Istenébe veti minden bizalmát. Az 1922-ben íródott Csöndes estéli zsoltár olyan, mint egy dadogó, zavarban lévő, szerelmes megnyilatkozás. Az egész művet a szerénység hatja át. Az egyik első verse József Attilának, ahol már megjelenik az Uram szó. Áramló gondolatok alkotják, ez eredményezi a szabálytalan formát is. Minél többet akar elmondani, minél őszintébben.

„De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam

Nem szeretne a terhére lenni, nem erőszakos. Azt hiszi „butaságával” elrettenti magától, ezért kéri, ha nem akar, ne is figyeljen rá, csak ő hadd adja ki magából a szeretetét. Hadd dicsőítse, dicsérje a csodát.

A Tovább én nem bírom című 1923-ban íródott mű az egyik leghatásosabb és legjobban átélhető Isten-verse. Már jóval dacosabb, vadabb a hangneme, de ez

52