Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Csorba Csaba: Aki a virágot szereti..., Halászember, Harmadnapon

járni. Biztos, ami biztos, be kell szereznie egy nyesőollót. És milyen érzés lesz vajon, mikor jön egy vállalkozó kedvű méhecske, hogy beporozza?

Felfokozott idegállapotában is eszébe jutott azonban szem előtt tartani a különös metamorfózissal járó pozitívumokat. Példának okáért a rózsa illata egyértelműen kellemesebb, vonzóbb volt, mint elődjének visszataszító pézsmaszaga. Es, noha Jósé García nagyra értékelte egy meztelen emberi test egyértelmű és magától értetődő szépségét, könnyedén megállapította, hogy ez a rózsaszál is borzasztóan gyönyörű. Ha nem is szebb, de határozottan másmilyen. Továbbá nem valószínű, hogy az iszonyatos kínokkal járó felfázást valaha is érezni fogja ezután. Nincs több nem kívánt terhesség sem, nincs több zabigyerek.

Jósé García a karórájára nézett: hét óra múlt. Úgy döntött, hogy egyéni problémái elhanyagolhatóak a büntetéssel szemben, amit Armando Rafael Lopez róhat ki rá egy esetleges késés miatt. Könnyeivel küszködve a fürdőszobába ment, hogy a lába közt lógó rózsát friss, hűsítő vízzel meglocsolja.

Halászóember

ÉN MÉG LÁTTAM,

DE MÁR NEM HALÁSZOTT,

pedig éheztünk mindannyian, „elsivatagosodtunk”, „a kihalás küszöbén álltunk”, nagyapa szavai ezek, nem az enyémek, sem én, sem az öcsém nem tudtuk, mit jelentenek, de úgy gondoltuk, hogy az éhséggel lehet kapcsolatos, a meleggel, a hullaszaggal, amiről csak sejteni lehetett, hogy kié (mint valami utolsó tulajdon, sőt, sokaknak az első is), és talán minden jobb lett volna, ha halászik, és fog valamit, amit megehetünk, de már nem halászott egyáltalán,

AHHOZ MÁR TÚL ÖREG VOLT,

ÉS NEM IS LETT VOLNA HOL,

nem nagyon volt vizünk, néha találtunk vándorolva egy-egy pocsolyát, de az kevés volt ahhoz, hogy élet legyen benne, kizárt, mondta apa, hogy valaha is fogjon valamit, pedig azt mondják az öregek, akik régebb óta ismerik, mint én és az öcsém, hogy valaha nagy ereje volt az öregnek, azt csinált, amit akart, csak aztán megöregedett, vagy hát ki tudja, mi történt, a lényeg, hogy senki sem hitt benne, elfelejtették, megvetették, leköpdösték, na aztán ezután „elsivatagosodtunk”, „ráálltunk a kihalás küszöbére”, vagyis valószínűleg hamarosan mind meghalunk, előbb nagyapa, aztán apa, majd én, és a végén az öcsém, bár lehet, hogy megelőz engem, olyan kis vékonyka szegény, és valóban egész rosszul néz ki, bár ezt mindig letagadom magam előtt, és tényleg, becsülettel (de legalábbis így' éreztem) imádkoztam a Halászóemberhez, egyébként őt

33