Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8. szám - Bokányi Péter: Nemeskeresztúrra valójában haza lehetett menni

időket, a háborút, tanúi voltak „a maradék Magyarország megalázásának, a vidék kifosztásának és tönkretételének” - ahogy Makovecz Imre írja Bertha Bulcsúról egyhelyütt. Talán emiatt különösen fogékonnyá váltak e nemzedék alkotói az őket és művüket körülvevő külvilágra, a valóságra, arra, hogy megpróbálják láttatni műveikben az „igazat” a „valódi” mögött, hogy a műveikben felmutatott valóságban megcsillanjon az igaz, amely talán még képes rendezni az életet. A tisztességre és tisztaságra szegődtek, művüket éltette a hit, hogy a világ megjavítható.

Nos, ez a fajta elhivatottság, az úgynevezett valóság iránti ilyen értelmű elkötelezettség az, ami a mai irodalmi kánonban perifériára szorult, avagy kiszorult a kánonból; az úgynevezett „valóságirodalom”, az író és az irodalom ilyen értelmű közéleti szerepvállalása kevéssé preferált az elmúlt közel 20 esztendő irodalomolvasásában, a „hivatalos” irodalomban.

A nemeskeresztúri Bertha Bulcsu-emlékkiállítás közvetett hozadéka éppen ebben áll: eg)/ jelentős alkotó alakjának és életművének megidézésén keresztül ráirányíthatja a figyelmet egy nemzedékre, életművekre és azok utóéletére, a mindenkori, önmagát abszolút hatalmúnak tartó jelen idő igazságtalanságaira és hálátlanságaira: afféle irodalomtörténeti küldetést is teljesít talán a kiállítás.

De más küldetése is van ennek a mai eseménynek. Együtt a Vas megyei irodalmi emlékhelyeket fenntartó és gondozó településekkel Nemeskeresztúr is szép példáját adja az értékőrzésnek, az értékek megőrzését és bemutatását célzó áldozatvállalásnak, annak, hogy miképpen lehetséges bármiféle mindennapi gazdasági, pénzügyi stb. problémák és gondok elé helyezni a valóban fontosat: azt, ami éppen abban segít, hogy miképpen élhetjük máshogy (igazabban, tisztábban) hétköznapjainkat.

Tisztelettel ajánlom gondoskodó szeretetükbe a nemeskeresztúri Bertha Bulcsu-emlékkiállítást.

64