Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 8. szám - Bokányi Péter: Nemeskeresztúrra valójában haza lehetett menni
BOKÁNYI PÉTER „Nemeskeresztúrra valójában haza lehetett menni"* „Nincs hova hazamenni” - sóhajt föl Bertha Bulcsu egy 1979-es születésű esszéjének a címe, aztán, hosszan gondolkozva az otthon fogalmán a szöveg utolsó bekezdésének tételmondataként a szerző kijelenti: „Nemeskeresztúrra valójában haza lehetett menni...”. Valóban: a falu, a nagyszülői ház, az egykori gyermekkori barátok, emlékek hazavárták ide, erre a kemenesaljai kis településre, várták gyermekként, fiatal újságíróként, sikeres íróként. 1998-ban, halála után egy esztendővel emléktáblával jelölték meg kemenesaljai barátai a nagyszülői házat, Bertha Bulcsu nemeskeresztúri otthonát; Nemeskeresztúr, Vas megye ma újra meghatottan köszönti őt a Bertha Bulcsu-emlékkiállítás megnyitása alkalmából. Nem szokatlan esemény hál’ istennek az utóbbi években ezen a tájon, hogy irodalomtörténeti kiállítás nyílik. Weöres Sándor és Károlyi Amy tavaly végleg hazatért Csöngére a Károlyi Amy-Weöres Sándor Emlékházba, megújult az ostffyasszonyfai Petőfi-szoba, az egyházashetyei Berzsenyi-kiállítás - s érzékelhetően nőtt az érdeklődés a Vas megyei irodalmi emlékhelyek iránt. Nem szokatlan tehát - de természetesen soha nem szokványos. Minden újonnan létesült emlékhely „egyedüli példány”, sajátos hangulatokat kelt, sajátos, csak rá jellemző gondolatokat ébreszt. S megismételhetetlen eseménye a kiállításmegnyitó az emlékhelyek létesítését, fenntartását - nem egyszer erején felül is - vállaló faluközösségnek, önkormányzatnak: olyan ünnep tehát, amely egyszerre a település és a térség ünnepe, s ünnepe az egyetemes magyar irodalomnak is. Minden kiállításnak vannak kötelező „feladatai”: megidézni az alkotót, bemutatni az életművet, s utalni arra a sajátos társadalmi, történelmi kontextusra, amely az illető szerzőt és művét körülvette. Nos, a Bertha Bulcsu-emlékkiállítás Nemeskeresztúron igyekszik e „kötelező” elvárásoknak eleget tenni. Az életút kronológiáját követik a szerző kiállított portréi, a kiállítás anyaga pedig két tematikus csoportba rendeződik. Egyik az író és Nemeskeresztúr kapcsolatára koncentrál: fikció és valóság viszonyáról gondolkodtatnak a tárlók. Bertha Bulcsu számos novellájában tűnik fel a település annak jellegzetes helyszínein, alakjain keresztül, a nagyszülők, a nagyszülői ház, a faluban ismerős helyzetek, szituációk szinte állandó motívumokként kísérik szinte a teljes életművet. A fürdés a Marcalban, a kisgyermekkori kalandok, a háború Nemeskeresztúron átélt hetei, hónapjai novellák, regények forrásaivá lettek - Nemeskeresztúr tehát otthona az írónak, s szülőhelye az életműnek is. Utóbbinak megható bizonyítéka egy 1955-ös, Nemeskeresztúron keletkezett vers kézirata: a kezdő, a számára megfelelő formát, műfajt kereső húszesztendős szerző munkája. * A 2007. június 29-én, Nemeskeresztúron elhangzott megnyitó szövegének szerkesztett változata. 62
