Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 8. szám - H. Hadabás Ildikó: A bezárt vasutasház és elhagyott kertjének titkos élete
AMIKOR VIGADOZTAK A MUSTILLATÚ LEVEGŐTŐL Naspolya nőtt a kerti fákon, zümmögtek rajt a méhek, must illata ölelte körbe e boldog részegséget. Bódult darázs zuhant a mélybe a sárga körtefáról, tótágast állt a létra is lépcsején pók ficánkolt. A váj 1 ing tátott csorba szája ragacsos, mézes, édes, szilva leve csordult belőle szagolni, nézni rémes! S ebben a megszédült világban elnehezült a ház is, s mikor megtántorodtak a sínek kitört a váltó-láz is. Felfénylettek a szemaforok, üvegcserepek égtek, s sárga pitypangok bóbitáján bogarak szeme fénylett. Öreg vasutas sapka lebbent - karimája a napnak - s az édes tájban szalutáltak az utolsó vonatnak. ANYÁM ÜLTETTE FÁK MAGÁNYA A fenyőfák hegyén, a nyári szürkületben váratlan izzott fel a tűz-arany! Elnémultak a madarak, el a szélmozdulások surranásai, mikor belenéztek az égi fénybe. S ebben a karácsonyfás ragyogásban lelket kaptak a tárgyak: a házakon az ablakok, öreg kapukon a kilincsek, fának támasztott néma kapák, és látomássá lényegültek a tulipánfák kelyhei. 52
