Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8. szám - Vasadi Péteér: A figyelem kertvárosa ciklusból

V A S A D I PETER

f\ figyelem kertvárosa ciklusból

A vízből két sovány kar nyúl hátrafelé, s ismétel egyenletesen; ó, a magukra hagyott ujjak tétovasága; a fiatal nő úszni alig tud, látom, de kell, mondta neki az orvos, szép vonalú szája arcából kipiroslik, ahogy aggodalmasan oldalt pillant, nem íitközik-e úszóval, s én, a lusta óriásharcsa túrom a vizet (tartanak is tőlem), most hogy jön, fékezek nagy fröccsöt csapva; ártatlanságában gyönyörködöm. Védtelen, gyöngéd, szűzies vagy, súgom a vízbe. Megjegyzem mozdulatod. Idegen asszony nincs.

Látod amott? A téli vidámak mulatoznak.

Alinak uszodás palotáik.

Teli a kamra. A zseb.

Zsebek ürültek a zsebbe. Hát hogyne vidámod- nának. A mának.

Látod amott? Titkon akasztottak is a serények; csak nyíljanak ki az öklök. Csöndesedjen az ének. Szüret van. Felhoznék fönt, s lent csillogva gurulnak a vezér-seregélyek.