Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8. szám - Pálfi Ágnes: Szép volt, fiúk (poéma, részlet)

A piactér, a templom, a régi temető Párizst vagy Londont járva mindig az érdekelt;

s a koldusok a parkban, ha találgatták: honnan vagyok oly ismerős. - Látni és meghalni - Rómát idáig elkerültem - ez az, mi hátra van. S a számadás, hogy7 hányat öleltem fiút: százat? (ötven se volt, bevallom) s a végén huszonöt - ihletből most csak ennyi (de holnap folytatom még!) talán, ha szóba jött.

75

Ország, város, hegy, víz - ma sem tudom, ki vagy fiú vagy7 lány? növény vagy lelkes állat? angy^al- szárny-suhogás? iker éji folyom csikaja? vörös égi koca vagy a föld malaca, a rívó, százcsöcsű emse? csupa könny, csupa só sivatag? kockacukor-vacogás teveháton? a torony érckakasa vagy a

tükrös hajnali tócsa? jeges északi fény vagy kard a szivem közepén? aranyúnga? nyárvég, ó-falusi? száradó akácfarakáson az a klottgatyás kicsi ember? - Mintha csak gyermek-ölemben, nyitva előtte a könyv, és ott a hajó, és Péntek is ott van a parton: szeméből árad a tenger...

76

„Tizenhat éves voltál tegnap éjjel.” - Micsoda bók - van benne valami!

Rossz bőrben voltam, és szerelmes éppen, akárcsak most - biztosan ez teszi.

A fehér májam és a zöld epém, no meg a vérem, az most is tűzpiros. - Kokárda, ládd, mi végre az enyém és a tied. - Valameddig csak bírod

szuflával ezt az országlást, barátom, s velem az őszt, mely lopva közeleg, égő tarlón bucskázva, hét határon

űzve az éjt, az ördögszekeret csillag-honába. - Ujranyílt virágom tedd gomblyukadba majd, ha nem leszek!