Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Zimányi Magdolna: Egy nap
benézett az oly ismerős szobán. Már elmúlt hét óra, a félhomályt kezdte kiszorítani a reggeli világosság. Ma sem fog sütni a nap - gondolta kissé elszontyolodva. A nagy franciaágy jobb oldalán feküdt, az ágy mindkét oldalán kis asztalka állt. Az asszonyén egy olvasólámpa, mellette két magazin, azokon egy könyv széthajtva és lefelé borítva. Régi szokásához híven minden este odakészít magának egy pohár vizet, sose lehet tudni. Lassan felhajtotta a takarót, és még borzongva a korai keléstől kábán ült az ágya szélén. Hálóingét megigazította, vigyázva, hogy testéhez ne érjen. Felváltva kinyújtotta a lábait, lábfejein a bőr sárgásán feszült. Lábszárán az erek jól láthatóak voltak, lehajolt, megsimította erősen, majd kedvetlenül felegyenesedett. Hallotta a kutya körmeinek kopogását, férje mackós lépteit.- Most ad majd neki egy kis kutyacsemegét, és felteszi a teavizet - járt kint gondolatban a nő a konyhában. Magához húzta az ágy végéből a pongyoláját, karjait nehézkesen beledugta, és felállt. Megkötötte kissé domborodó hasa fölött az övét, és átment az ágy másik oldalára. Az ablakokat függöny fedte, nem szerette a rolót. Utálta, ahogy nagy kattanással lecsapódnak, és olyan nehéz felhúzni a megfelelő magasságig. Kikötötte a függönyöket mindkét oldalra, csinos masnit formált a szalagokból. Hátrébb lépett, és elégedetten szemlélte a szimmetriát. A mélynarancs függöny szép keretet alkotott, a visszavert fény az asszony arcának is kis színt adott. Egy ideig csendben állt ott, majd megfordult, a szekrényből elővett egy szabadidőruhát, a fiókból kiválasztotta a megfelelő fehérneműt, és elindult a fürdőszobába. Levetkőzött. Nehezen húzta át a fején a hálóinget, karjai gyengék voltak, de másodszori nekifutásra sikerült. Beállt a tusolóba, és megengedte a vizet. Fejét félrehajtva csak a kezével ellenőrizte a hőfokot, majd maga is a tus alá állt. A vízcseppek pattogtak pergamen bőrén, petyhüdt hasát és melleit verdesték. Felemelt egy piros szivacsot, ráfolyatott habfürdőt, és jól megnyomkodta. Ujjai között a fehér hab vattaszerűen türemkedett ki. A nyakánál kezdte, így haladt egyre lejjebb, egész a lábujjáig. A tusolóval szemben lévő tükör kezdett behomályosodni, az asszony még véletlenül sem nézett oda. Szorosan zárt szemei manócska arcában mint két vonal húzódtak, szája mellett a lefelé futó ráncok keserűségről és bánatról tanúskodtak. Bár a haja gesztenyebarna volt, szürkés fanszőrzete elárulta korát Vékony asszony volt, mellkasán a csontok kilátszottak, mellbimbója már rég kiszáradt. Miközben súrolta magát, felsőkarján a bőr löttyedt táncba kezdett. Elzárta a vizet, kilépett a tusolóból, és megtörölközött, különös gondot fordítva a lábujja közeire is. Gépies mozdulatokkal csinálta mindezt, közben mereven a körbefutó 67
