Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Lajta Erika: Relatív embertartalom (3. rész)

bizonyosodhatunk meg. így a statisztika inkább szólt ellene, mint mellette.

Odahívtam az ügyeletes ápolónó't. Apámnak igaza volt. Fogalma se volt, hogy kell feladni a kézsínt.

Ekkor az ágyunkhoz jött egy kifejezetten jó állapotban lévő, csaknem teljesen beszéd- és járóképes beteg, s szolgálatkészen megmutatta, hogyan kell használni. Az ő kezére felment, apám deformált kezét viszont sokadszori próbálkozásra sem sikerült belepréselni.

Amikor betegtársa elunta a hiábavaló kísérleteket, s elcsoszogott a vécé felé a botjával, apám sírásban tört ki. Indulatos hadarásba fogott. Mostanra megtanultam kiszűrni a kulcsszót a törmelékek, a szóromok közül. A kulcsszó ez volt:- Lejárattál!- Lejárattalak? - nyomtam meg a szót némi gúnyos éllel.

S ez, ha jobban meggondolom, kifejezte a szkepszisemet. Azt, hogy én úgy hiszem, apám jelenlegi állapotában le se járatható.

Kifakadása viszont a helyzet egészen másfajta értékeléséről tanúskodott. O úgy vélte, hogy őt igenis le lehet járatni, s mi más volt ez a részéről, mint egy derűlátó, optimista megközelítés?

Édesapám más alkalmakkor is lejáratási szándékot feltételezett rólam.

Az ágya széléhez kuporodva, a minap elővettem az esedékes Búvár zsebkönyvet: az Építészeti stílusok címűt, aztán kérdések özönét zúdítottam rá, ugyanúgy, ahogyan a többi, a kórteremben tüsténkedő hozzátartozó is mindent megtett, hogy beszédre sarkallja beteg rokonát.- Ma régi, szép épületeket nézünk meg a görögök és a rómaiak korából. Régi, szép épületeket! Mit nézünk meg tehát?- Régi, szép épületeket.- Nem hallottam jól. Mondd egy kicsit tisztábban, egy icipicit szebben artikulálva!- Régi, szép épületeket.

Hogy apámnak minél jobban sikerüljön visszatalálnia a magyar nyelvnek az első szótagot megnyomó, a többinek viszont kisebb fontosságot tulajdonító dallamához, szakítottam azzal a gyakorlattal, hogy korántsem példaszerű hangsúlyokkal beszéljek; a hangzók gondos megformálása, a ritmus pontos betartása érdekében még a fejemet is másként tartottam, még a számat is kerekebbre nyitottam, ügyelve rá, hogy csakis tökéletesen intonált mondatokból álljon a beszédem.

Szóval nem érhetett az a vád, hogy vizet prédikáltam és bort ittam.- Hát akkor lássuk, apuka, azokat a régi, szép épületeket! A régi, szép épületeket a görögök és a rómaiak korából. Figyelj csak ide szépen! Mi ez itt? Mit ábrázol ez a rajz?- Amfiteátrum - adta meg a helyes választ.- Nagyon ügyes vagy, apuka! Ez tényleg amfiteátrum. Láttál valaha élőben amfiteátrumot?- Persze.- Hol láttál amfiteátrumot?- Óbudán.- Ragyogó válasz. Óbudán valóban láthattál amfiteátrumot, hiszen Magyar137